Elmúlt hetek

Ez kérem szépen a nagy érdeműt egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon hosszú bejegyzés lesz. Hogy miért? Mert hetek óta húzom halasztom, hogy megírjam pedig mindig elterveztem, hogy hozzákezdek végre de mindig abba maradt, sőt, már ott, hogy akkor belép és új bejegyzés gombra kattint. Egy betűt se sikerült leírnom. Első körben a tábor utáni hangulat miatt, utána pedig sodródás, idegeskedés, tervezés, stb. De most írok, bizony ám. Na akkor menjünk szépen sorban.

1. Varázslatos tábor

Az idei újdonság volt a javából, először mentem hivatalos táborszervezőként. Készülés, idegeskedés, reménykedés. Volt itt minden, ami csak belefért abba a témakörbe, hogy úúúúúúúúúristen, szervező vagyok. Kapkodás, mérgezett egér, hullafáradtság. Rengeteg mindent nem úgy sikerült megcsinálnom, ahogy terveztem viszont a jövőre nézve már kidolgozott tervek vannak, hogy akkor mit rontottam el. Tanultam belőle stb. 

Viszont még mindig nem tudtam túllépni az utolsó este íratott 3 jó 3 rossz egyik megjegyzésén. Sok mindent vágtak már a fejemhez de azt nem hogy rosszindulatúan beszélek az emberekkel. Aláírom, hogy van egy stílusom ami miatt elsőre flegmának, hidegnek vagy ezekhez hasonlónak tűnhetek azok számára, akik nem ismernek. (javuló tendenciát mutatok, pár év és levetkőzöm ezt a stílust! :D) De rosszindulatúnak még nem tituláltak, főleg, hogy nem gondolom, hogy az volnék. Sok negatív tulajdonságom van, de konkrétan ez nem tartozik közéjük. Ehh, tényleg nem tudok túllépni rajta. Szóval ha bárkit megbántottam az kérem keressen és legalább hadd tudjam meg mikor érte a sérelem, hogy javíthassak rajta, hogy mást ne sikerüljön így megbántatnom, mert esküszöm, hogy nem direkt volt, bármit is mondtam vagy ahogy mondtam.

Az utolsó napról viszont inkább nem írnék. Sokan ismerik a véleményem, akik nem, azok pedig nem szeretnék ismerni vagy épp tojnak a fejemre így nem kiabálom világgá. A fórumon igazából úgyis leírtam. Ott megtekinthető. :D

Egyébként minden táborozónak köszönöm, nem emelek ki senkit külön, nem azért, mert köcsög vagyok (mint hiszik sokan), hanem mert nem szeretnék kihagyni senkit és azt se mondani, hogy na téged nem annyira kedvellek, mint a többit. Na szóval így egybe jó volt veletek eltölteni azt a 10 napot! :)

2. Egyetem

Fizetősre kerültem. Ebből itthon nem kevés veszekedés lett illetve tervezés és hasonlók. De mindegyik végén egy jött ki. Eltaktikáztam a vizsgafelvételt illetve egy lusta dög vagyok. Nem mintha taktika lett volna benne, inkább tömény halálfélelem a tanártól, de ezt valamiért anyám nem érti meg. Ilyen ez... A lustaságot pedig nem tagadom, az vagyok, de nem ennél a tárgynál. Jópár vizsgámat nem vettem komolyan, de ettől konkrétan olyan szinten tartottam, hogy hetekig tanultam rá és az utolsó pár napban már nem is aludtam csak pár órát annyira rettegtem tőle. Egy a lényeg, most kemény 1 darab tárgyam lesz illetve megyek vagy holnap vagy hétfőn tanszékvezetőhöz, hogy csókolom fogadja el a termelési gyakomat, hisz megcsináltam a nyári gyakot, ledolgoztam ingyen a 6 hetet, ne szórakozzon, hogy kérvényezzem külön majd télen és fizessem vissza a 30 szakmai ösztöndíjat, mert nem fog menni...

A laborban dolgozás pedig beindulni látszik csak most a munka hátráltat úgymond, mert 5 napból 3-4et dolgozom, max reggel tudnék bemenni, mert majdnem délben kezdek, de délelőtt senki sincs bent, így elég nehéz bármit megbeszélni velük... na mindegy. Valószínűleg még max 1-2 hétig tudok ennyit dolgozni aztán minden visszaáll a régi kerékvágásba és max 1-2 napra fognak hívni, ha egyáltalán hívnak majd. De eddig úgy tűnik a laborban nem felejtettek el. Sőt következő félévben a gyakos órán az egyik alkalom teljesen az enyém lesz, vezetésügyileg. Tehát elmélet, gyakorlat és tőlem tanulnak majd a kisdiákok. Ez azért különösen mókás, mert én vagyok a nagy bukott és én oktatom a kisebbeket. Ennyit az egyetemi oktatásról...

3. Munka

Mint feljebb írtam épp nagyban dolgozom. Ossan (nem írom le rendesen :D) áruház éppen átalakul, mármint azzá alakul egy régi és ott megy az árufeltöltés meg pénztáras leszek 20ától, mert hogy akkor nyit az új nevén és hétfőn már volt betanítás és bedobtak minket élesben a pénztárgép mögé. Ááá, kicsit sem voltam full ideges. De amúgy nem para annyira az a része, hogy tanulható, végezhető. Csak agyban totál lefárad az ember, mert ezerfelé kell figyelni és még tempósan is kell dolgozni. Majd a gyakorlat beleráz, jó kis muri lesz. Főleg ha pénztár hiány lesz az a fizuból jön le, amit ugyebár senki sem szeretne. Így se egy álomfizetés adnak. Hivatalosan 535 ft / óra de kézhez jó ha a 450-et kapjuk. És ebből lejön az alkalmassági ára plusz tüdőszűrőre is mennem kellett, szóval a tegnapi fizetés egy az egyben ugrott. De legalább meglesznek a papírok, hogy még nem vagyok elpatkolási fázisban. Tegnap pl beraktak a textilosztályra árut átrendezni. Szóval ha valaki arra jár a női sziluett, nagy méret és kiegészítő sor az egyik ott dolgozó és az én kezem munkája. :D A legdurvább, hogy 6 órát dolgoztam rajta... :D Beteges. Meglátjuk holnap mit adnak. Mert hogy holnap is megyek ám, bár cipőbe alig bírom rakni a lábam annyira fáj, de megoldjuk, nem para.

Plusz pénzkereseti lehetőségként elkezdtem Avonozni. Avon tanácsadónő lettem. Vicces dolog, már kerestem vele olyan 2500 forintot. :D A végén még lehet szép kis zsebpénzt is hoz majd, meglátjuk, meglátjuk.

4. G.

Mivel rendszeresen ide néz, ezért nem írok róla, csakazértsem. :P De a pillangók szállnak és szeretlek drága.

Nagy utazás

(Szeretném előre bocsátani, hogy az elejét még április 30-án kezdtem írni és most átjavítgattam ékezetesre a sztorit illetve befejeztem.)

Ékezet nuku ezen a gépen, állandóan félreütök, z helyett y aztán javíthatok, szóval igazán buli gépelni, és most jöttem rá mennyi z, y és ékezetes betűt használok, az amúgy félpillanat alatt beírom szöveget már egy jó ideje írom, mert folyamatosan megy a backspace nyomogatás. Na szóval kérem, repülni nagyon vicces és humoros, anyám már előtte a frászt hozta rám, hogy hányózacskó és a stb kell majd, de végül elég volt pár nagy levegő és már suhant a madár, izé repülő. Biztonsági vizsgálat roham tempóban, 10 perc alatt letudtuk, de az a 10 perc olyan tempós is volt. Es perszehogy épp most sikerült full ékszer arzenállal érkezni, na mendegy.

Repülős móka ennyi volt. Másfél órával hamarabb érkeztünk, mint amelyik buszra előre vett jegyünk volt, elcserélni meg nem sikerült, de én mentem oda megkérdezni és megértette a pasi a makogásomból, hogy mit szeretnék. Bár én csak nehezen, hogy ő mit szeretne válaszolni. Szóval megvártuk a buszunkat, röpke hajnal 1-2re itteni idő szerint ágyban is voltunk.

Reggel fél 8kor kelés, készülődés, reggeli, futáááás kb, mert késésben voltunk. Eltollászkodtam az időt na... előferdül. Ekkora tömeget meg életemben nem láttam. De mindenki nyugis volt, semmi tülekedés, haladt a sor mindenhol pedig tééééényleg marha sokan voltak. Annyira más itt a mentalitása az embereknek. Eltudnék meg itt tölteni pár napot, hetet a nézelődéssel simán. Mikor az apátságba ment a menet kb semmit nem láttam, a tömeg és egy fa takart, de a hangulat jó volt, néma csend, aztán ujjongás, Kate-nek a legnagyobb. De persze a királynő rendesen "megkapta" a magáét. Aztán mielőtt elkezdődött volna a ceremónia helyet váltottunk. 100 méterrel arrébb pont oda álltunk ahol ráfordultak a kocsik a Buckingham-palota felé vezető hosszú egyenes útra, szóval minden ment premier plánba, de a legjobb az előttünk üldögélő angol nyugdíjas nénik voltak. Tábori székeken, betakargatva, látszott, hogy legalább tegnap este ott lehetnek ha nem régebben. Lóri mesélte (anyu barátja), hogy a jobb helyekért egyesek már egy hete úgymond kiköltöztek az utcára sátorba meg ilyesmi, és tényleg, még matracokat is láttunk a végén az út szélén ott hagyva. :D Na szóval a nyugdíjas nénik annyira izgultak a helyükért, hogy állt előttünk egy olyan igazi angol pasi, na azt megkérték, hogy álljon rá a két kis sámlijukra, amíg elmennek inni valamit, de csak neki van engedélye, senki más nem állhat rá. Viccesek voltak. De egy valamit nagyon tudnak az angolok. Szeretni a királyi családot és azt, hogy ők britek. Olyan átéléssel énekelni a nemzeti himnuszt, mint ahogy ők énekelték a sajátjukat még nem igen hallottam. A magyarok pl elsummákolják, az angolok nem. Még ha esetleg szöveget rontva (gyengébbek ha megvették a hivatalos 1 vagy 2 font értékű esküvői menetrend brosúrát abban benne volt minden szöveg, történés, dalszöveg, szóval onnan olvashatták) is de énekeltek, mögöttünk pont egy énekkar volt, na azok zengtek rendesen, de öröm volt hallgatni. A ceremónia alatt meg amikor kimondták, hogy házasok micsoda üdvrivalgás volt, na akkor sikerült felmérni hány zászlócska van az embereknél. Lehetett a képükkel ellátottat venni szövetből, de osztogattak ilyen egyik oldalán zászló, másikon reklámosat is. Szóval mindenkinél volt. Kifele menet viszont szerintem a királynő nagyobb üdvrivalgást kapott, mint a friss házaspár, de ez már részlet kérdés. Aztán a tömeg nagyrésze elindult a Buckingham-palota felé, hogy minél közelebbről láthassák az első hivatalos hitvesi csókot. Mi a trafalgár térről néztük kivetítőn, többet láttunk így mintha valahogy megpróbálunk odajutni, mert ugye a tolakodás itt nem volt szokás. Aranyosak voltak. Álldogáltak, álldogáltak, aztán engedve a "hajráknak" egy szájrapuszival indítottak szemérmesen, na de a tömeg ennyivel nem éri be, végül egy ugyan nem rendes de hivatalosnak elmenő csók lett belőle. Anyuval persze kommentáltuk végig az egészet. :D

Ezek után program vége, szállingózunk elfelé. A hihetetlen ruhákat mindenki látta szerintem a híradásokban. Na közelről látni őket még jobb volt. Pl volt két transzvesztita hatalmas parókákkal, ilyen barokkos abroncsos ruhákban és lehetett velük fotózkodni ha szépen megkérte őket az ember. Na anyunak van ilyen fotója, én nem mertem odamenni, ciki. Sétálgattunk még a James parkban, etettem mókust! Közelről, kézből, marha aranyosak, de bezzeg anyut megharapta egy :D Nem adta rögtön oda neki a mandulát és ez volt a válasz rá, és persze a mandulát is elvitte.. .:D Ezek után bejártuk a nagyobb nevezetességeket, gyalog.

 

Íme a Globe színház. Sajna éppen nem tudtunk bemenni, na majd legközelebb.

 

Ez meg a Tate aktuális ingyenes kiállítása. 5 centi vastag napraforgómag héjastul. És ennyi a kiállítás. Egy baromi nagy teremben egy halom napra... de Lóri azt mondta előző héten egy egész autót csináltak naprából.

A nap végére hála imát rebegtem, hogy még le tudom venni a cipőm, és ez még csak az első nap volt, másnapra nagyobb túra volt tervezve. Ráadásul úgy volt, hogy péntek este még visszamegyünk a városba megnézni a kivilágított operát és a többi, de végül a fáradtságra való tekintettel elmaradt.

Másnap ébredés, igazi angol reggelivel indítottunk egy kis kajáldában. A nemtudom milyen virsli kolbász vagy mi a szöszük borzalmas, azt anyunak átpasszoltam, de a pirítós tükörtojással, kis paradicsom, rendes kolbász és mellé a paradicsomos bab isteni volt, de a paradicsomos bab főképp szerelmes lettem belé. :D Ezek után British múzeum. Hát ezek az angolok... ellopták a fél parthenont görögországból, de komolyan. A nagy része ott csücsül a múzeum egyik külön termében és kb csak a szemetet hagyták a helyszínen amiket anno ott láttunk. Ja meg az egyik kistemplomot teljes egészében.

Tádám, ott van a háttérben. Szerintem tiszta durva, hogy csak így berakták. A balra lévő teremben van a Parthenon darabjai.

Meg volt egy újonnan nyílt régi ékszerek és dísztányérok, csecsebecsék része, az valami rettentően szép volt, egy halom fotót is csináltam róla.

 

Íme az egyik. A többinek egy része sajna homályos lett, mondjuk lehet kicsiben nem tűnne annak, de maradjon ez a szép korall ékszer itt. 

Ezek után jött a délután na vásároljunk, mert a kirándulás másik része ez volt, hogy szülinapi ajándék meg azért a többiek is kapnak valamit. Ismételten kiderült, hogy nem tudok rohamfuttában választani, hogy valami kell, vagy nem, tetszik vagy nem. Mondjuk egy halom időt elpazaroltunk arra, hogy tornacipőt néztünk nekem, mert anyunak megemlítettem Lóri meg komolyan vette, na mendegy. Délután 4re végül lezártuk a vásárlás témát, alig 3 óra szaladgálás alatt. Ezek után elmentünk a Hyde park mellett és a Harrods-ot akartuk megnézni, hát nem jött össze. Anya úgy tudta 7ig van nyitva, na... csak 6ig volt, mi meg 7re éppen odaértünk volna. Itt viszont már olyan lábfájdalmakkal küzdöttünk, hogy busszal indultunk el a Soho irányába, mert ott dolgozik Lóri és 11ig még munkája volt.  Fél 10ig bírtam anyu mellett sétálni, nagy szenvedések közepette, onnan feladtam és egy félórát ücsörögtünk egy buszmegállóban küzdve a megfagyással, mert hirtelen nagyon hideg lett és csak egy-egy pulóver volt nálunk. Lóri meg hamarabb végzett, mert elengedték így mehettünk haza, óóje. Vásárfia megtekintés, vacsora aztán alvás jutott osztályrészül és a tudat, hogy holnap reggel indulás haza és csak ennyi volt.

A hazafele repülés vicces volt, mellettünk egy srác az út nagyrészében rosszul volt, tegnap bepiált és nem bírta a repülőutat a gyomra. Én meg hullafáradt voltam és bealudtam így csak odafele vannak repülős képeim, evan. Viszont amíg a reptére tartottunk csináltam egy csomót, hogy legyen az angol házakról, utcákról, mert nagyon bejön ez a stílus. És akkor még a metróról és a buszokról nem is beszéltem, mert elég sokat tömegközlekedtünk. Bárcsak itthon is ilyen lenne. Nem egy olcsó mulatság de a helyieknek bőven belefér a fizetésébe, ráadásul mégha nem is bérleted van hanem fizetsz minden útért 7,5 fontnál többet nem szednek le rólad egy nap, mert annyiba kerül a turista napijegy és az oyster automatikusan átminősíti arra a napra magát turista napijegynek. Szóval ha úgy nézzük nem drága, kényelmes, tiszta, gyors. És utaztam igazi emeletes angol busz felső szintjén, kétszer is és első ülésen is! :D