Sok, nem tudom, segítség!

A helyzet változatlan.... folyamatos kimerültség, tanácstalanság, nemtudommivan életérzés. A pénztáras melót skipeltem, múlt hét csütörtökön minden szarság összejött. Elütöttem egy bankkártyát 40 perces jegyzőkönyv írás, egyetlen "mákom" az volt, hogy szegény vásárló egy türelmes tanárnő volt. A jegyzőkönyvezés közben rám uszítottak egy próbavásárlót, aki ugyan gyanús volt, de természetesen elnéztem a dolgokat, mert idegességemben kapkodtam. Ezek után 10 forint mínuszom is volt, szóval visszamondtam az eheti beosztást és átkértem magam árufeltöltőnek, mert az egy igen nyugodt munka és csak 5 forinttal kevesebb a fizetés, ami vicc. Mondjuk most sajog mindenem és fáj de majd hozzászokok, amint nem leszek ilyen satnya... 

Nem tudom

Telnek a napok és én csak sodródom. Ha hívnak dolgozni megyek, ha nem hívnak beülök a gép elé és néha egész éjszaka ébren vagyok és játszok. Megjelent a wow új kiegészítője és most megy a nagy játszi, mert új társasággal ismerkedem már április óta, de most már nagyrészüket személyesen is ismerem, mert volt guild tali és húgomat is vittem és jól szórakoztunk és tökre örülök, hogy élőben is jófej banda és az időt is el lehet tölteni a gép előtt velük beszélgetve mikor épp hulla fáradtan hazaesem és nem rögtön aludni megyek és olyan semmilyen állapot van amúgy. Feladat ezernyi, idő kevésnek tűnik, máskor meg soknak és csak telnek a napok és telnek. Most is az előbb még csak 4:55 volt most meg már 5:52-t mutat az óra és fogalmam sincs mit csináltam az elmúlt 1 órában de álmos nem vagyok, mármint olyan álmos, hogy akkor most de jól esne szemet becsukni és aludni. 

A laborba most fordítok szakirodalmazás címén, mert az egyszer dolgozom, egyszer nem miatt nehezen tudok még bejárni, de már csak 1 hónap szerintem max és annyi volt, nem hívnak több diákot, már most is furán hívnak. Meglátjuk. A pénz jól jönne, a fáradtság és stressz kevésbé kell, de hát sajna ezek együtt járnak csomagként. Zümmög a gép és én azon filózok mit felejtettem el megcsinálni a héten. Illetve, hogy miért nem vettem már megint észre, hogy G. visszahívó sms-t küldött. Hajnal 2-kor néztem a telefonra mikor pittyegett, hogy erőteljesen merül és akkor láttam. Már megint túl későn. Napközben felhívom majd és ismételten elnézést kérek. Már nem szerintem nem is fekszem le aludni. 8:30-ra az egyetemre kellene mennem. Le kell adnom a nyári szakmai gyakról a papírt meg a beszámolót. Még nem készültem el vele eddig és a héten nem jutottam be fogadóóra idején. Most reggeltől lesz. Remélem bent lesz és nem harapja le a fejemet a gyűjtősnéni. Csak tudnám miért nem tud semmi simán menni az egyetemmel kapcsolatban. Nem is értem miért mentem erre a szakra. Itt vagyok 22 évesen és nem vagyok biztos benne, hogy jó irányba indultam el. Ehh, időben... mint mindig. Én még a megkérdőjelezéssel is elkések. Ez az én mázlim. Na megyek szerzek kávét különben 8:30kor maximum az ágyat fejelem meg. 6:01.. miért írtam le ennyi baromságot? Jó kérdés.

Fáj, sok, ááá

Ez az a pillanat mikor azt szeretném, hogy megálljon az idő és csak alvás, pihenés és nyugi legyen. Fáj a lábam, a hátam, a mindenem és holnap is meló és lenne dolgom és szervezkedés és G. beteg és ááá hangulat. Pedig még csak szeptember közepe van. Szépen nézünk ki....

Elmúlt hetek

Ez kérem szépen a nagy érdeműt egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon hosszú bejegyzés lesz. Hogy miért? Mert hetek óta húzom halasztom, hogy megírjam pedig mindig elterveztem, hogy hozzákezdek végre de mindig abba maradt, sőt, már ott, hogy akkor belép és új bejegyzés gombra kattint. Egy betűt se sikerült leírnom. Első körben a tábor utáni hangulat miatt, utána pedig sodródás, idegeskedés, tervezés, stb. De most írok, bizony ám. Na akkor menjünk szépen sorban.

1. Varázslatos tábor

Az idei újdonság volt a javából, először mentem hivatalos táborszervezőként. Készülés, idegeskedés, reménykedés. Volt itt minden, ami csak belefért abba a témakörbe, hogy úúúúúúúúúristen, szervező vagyok. Kapkodás, mérgezett egér, hullafáradtság. Rengeteg mindent nem úgy sikerült megcsinálnom, ahogy terveztem viszont a jövőre nézve már kidolgozott tervek vannak, hogy akkor mit rontottam el. Tanultam belőle stb. 

Viszont még mindig nem tudtam túllépni az utolsó este íratott 3 jó 3 rossz egyik megjegyzésén. Sok mindent vágtak már a fejemhez de azt nem hogy rosszindulatúan beszélek az emberekkel. Aláírom, hogy van egy stílusom ami miatt elsőre flegmának, hidegnek vagy ezekhez hasonlónak tűnhetek azok számára, akik nem ismernek. (javuló tendenciát mutatok, pár év és levetkőzöm ezt a stílust! :D) De rosszindulatúnak még nem tituláltak, főleg, hogy nem gondolom, hogy az volnék. Sok negatív tulajdonságom van, de konkrétan ez nem tartozik közéjük. Ehh, tényleg nem tudok túllépni rajta. Szóval ha bárkit megbántottam az kérem keressen és legalább hadd tudjam meg mikor érte a sérelem, hogy javíthassak rajta, hogy mást ne sikerüljön így megbántatnom, mert esküszöm, hogy nem direkt volt, bármit is mondtam vagy ahogy mondtam.

Az utolsó napról viszont inkább nem írnék. Sokan ismerik a véleményem, akik nem, azok pedig nem szeretnék ismerni vagy épp tojnak a fejemre így nem kiabálom világgá. A fórumon igazából úgyis leírtam. Ott megtekinthető. :D

Egyébként minden táborozónak köszönöm, nem emelek ki senkit külön, nem azért, mert köcsög vagyok (mint hiszik sokan), hanem mert nem szeretnék kihagyni senkit és azt se mondani, hogy na téged nem annyira kedvellek, mint a többit. Na szóval így egybe jó volt veletek eltölteni azt a 10 napot! :)

2. Egyetem

Fizetősre kerültem. Ebből itthon nem kevés veszekedés lett illetve tervezés és hasonlók. De mindegyik végén egy jött ki. Eltaktikáztam a vizsgafelvételt illetve egy lusta dög vagyok. Nem mintha taktika lett volna benne, inkább tömény halálfélelem a tanártól, de ezt valamiért anyám nem érti meg. Ilyen ez... A lustaságot pedig nem tagadom, az vagyok, de nem ennél a tárgynál. Jópár vizsgámat nem vettem komolyan, de ettől konkrétan olyan szinten tartottam, hogy hetekig tanultam rá és az utolsó pár napban már nem is aludtam csak pár órát annyira rettegtem tőle. Egy a lényeg, most kemény 1 darab tárgyam lesz illetve megyek vagy holnap vagy hétfőn tanszékvezetőhöz, hogy csókolom fogadja el a termelési gyakomat, hisz megcsináltam a nyári gyakot, ledolgoztam ingyen a 6 hetet, ne szórakozzon, hogy kérvényezzem külön majd télen és fizessem vissza a 30 szakmai ösztöndíjat, mert nem fog menni...

A laborban dolgozás pedig beindulni látszik csak most a munka hátráltat úgymond, mert 5 napból 3-4et dolgozom, max reggel tudnék bemenni, mert majdnem délben kezdek, de délelőtt senki sincs bent, így elég nehéz bármit megbeszélni velük... na mindegy. Valószínűleg még max 1-2 hétig tudok ennyit dolgozni aztán minden visszaáll a régi kerékvágásba és max 1-2 napra fognak hívni, ha egyáltalán hívnak majd. De eddig úgy tűnik a laborban nem felejtettek el. Sőt következő félévben a gyakos órán az egyik alkalom teljesen az enyém lesz, vezetésügyileg. Tehát elmélet, gyakorlat és tőlem tanulnak majd a kisdiákok. Ez azért különösen mókás, mert én vagyok a nagy bukott és én oktatom a kisebbeket. Ennyit az egyetemi oktatásról...

3. Munka

Mint feljebb írtam épp nagyban dolgozom. Ossan (nem írom le rendesen :D) áruház éppen átalakul, mármint azzá alakul egy régi és ott megy az árufeltöltés meg pénztáras leszek 20ától, mert hogy akkor nyit az új nevén és hétfőn már volt betanítás és bedobtak minket élesben a pénztárgép mögé. Ááá, kicsit sem voltam full ideges. De amúgy nem para annyira az a része, hogy tanulható, végezhető. Csak agyban totál lefárad az ember, mert ezerfelé kell figyelni és még tempósan is kell dolgozni. Majd a gyakorlat beleráz, jó kis muri lesz. Főleg ha pénztár hiány lesz az a fizuból jön le, amit ugyebár senki sem szeretne. Így se egy álomfizetés adnak. Hivatalosan 535 ft / óra de kézhez jó ha a 450-et kapjuk. És ebből lejön az alkalmassági ára plusz tüdőszűrőre is mennem kellett, szóval a tegnapi fizetés egy az egyben ugrott. De legalább meglesznek a papírok, hogy még nem vagyok elpatkolási fázisban. Tegnap pl beraktak a textilosztályra árut átrendezni. Szóval ha valaki arra jár a női sziluett, nagy méret és kiegészítő sor az egyik ott dolgozó és az én kezem munkája. :D A legdurvább, hogy 6 órát dolgoztam rajta... :D Beteges. Meglátjuk holnap mit adnak. Mert hogy holnap is megyek ám, bár cipőbe alig bírom rakni a lábam annyira fáj, de megoldjuk, nem para.

Plusz pénzkereseti lehetőségként elkezdtem Avonozni. Avon tanácsadónő lettem. Vicces dolog, már kerestem vele olyan 2500 forintot. :D A végén még lehet szép kis zsebpénzt is hoz majd, meglátjuk, meglátjuk.

4. G.

Mivel rendszeresen ide néz, ezért nem írok róla, csakazértsem. :P De a pillangók szállnak és szeretlek drága.

Oda a szerencse?

Hát nem nyertem meg a főnyereményt, még kettesem se volt, ehh. Tegnap meg kint voltunk G.-ék kertjében, ő grillezett, többiek össze-vissza én meg egész nap pihentem meg olvastam, most először. Jól esett, lett egy minimális színem pedig végig árnyékban voltam kb, most meg nincs kedvem dolgozni menni, mert fáj mindenem és ááá hangulat. Kezdek beijedni a csütörtöki vizsgától, tegnap tanulni kellett volna nem henyélni, de akkor jó ötletnek tűnt. Ehh...

Szerencse leánya?

Tegnapi vizsgám 4-es lett úgy, hogy a kettesért rimánkodtam volna még akkoris mikor kihúztam a tételem, de mivel utolsónak maradtam tudtam még tanulni plusz nem felügyeltek ránk így tétel elő, elolvas újra, izgulás legyőzve. :D Tegnap G. tesója hazajött és közölte, hogy terv módosul, a mai munkás nap de lazább (már 2kor végeztünk) de holnap pihi, így a növénytanra rápróbálok hátha sikerül és akkor nem kell 3 ezret fizetni érte. Most meg megtaláltam életem első négylevelűlóheréjét így ezt égi jelnek vettem és megvettem életem első lottóját :D Nem tudom mi ez a szerencse eső de jövőhét csütörtökig kitarthatna és akkor több, mint sikeresen zárnám a vizsgaidőszakomat és úgy majdnemhogy az egyetemet, lécci, lécci. (vagy nyerjek a lottón és akkor nem érdekel ha még csúszok egy félévet :D)

Laza hét?

Egy nap meló, egy nap tanulás, egy nap vizsga, egy nap tanulás, egy nap meló. Asszem ritka "laza" hetem lesz. Tegnap egyedül kellett hazajönnöm így buszoztam, természetesen eláztam, amíg kiértem a buszmegállóig (fél óra séta) plusz 2szer rossz utcán kanyarodtam le de végül csak meg lett, de a korábbi busszal jöttem el (16:05) így már 3kor munka félbehagy, elszalad és így voltam itt G.-nél ajtón belül fél 6 után. Mára meg azt mondta az összekötő ember, hogy maradjak itthon tanulni, mert most a legfontosabb, hogy sikerüljön a vizsga. Hát jó, rajtam ne múljon, főleg, hogy ma is buszoznom kellett volna, jobb ez így. Csütörtökön viszont nem lesz oda fuvarom így akkor is szabadnap, de pénteken most már tényleg megyek, mert azért ez így elég cinkes, hogy 2 hét alatt jön össze az 1 hét. Oké, oké, hogy így is leigazolják (főleg, hogy múlt héten a 3 nap alatt többet voltam bent, így megvolt az egy hetes munkaidő) de mégse tiszta a lelkiismeretem. Szörnyű vagyok vagy szörnyű vagyok?

Ui.: jól szurkolnak a bentiek, a csütörtöki vizsga is sikerült, szóval irány tanulni, magától nem mászik a fejembe az anyag.

Első hét

Hű, hosszú egy hét volt. Na nézzük szépen sorban...

Hétfő: fél 6os kelés, nem volt nagyon para, sőőt még hamarabb is ébredtem, mint az óra, de G. is, kávét megcsináltam magamnak, zuhany, felöltöz, minden szuper, oda ér, éééés 20 perc várakozás. Az "összekötő" ember késésben mi meg túl korán érkeztünk. Nem tudom említettem-e már, de tejüzemben töltöm drága szakmai gyakorlatom, nem árulom el melyikben. :D Na de folytatás, összekötő ember megérkezik, bemutat és már visz is be, kiderül, hogy munkaruhát hoznom kellett volna, meg zárt cipő, sógorjelölt félretájékoztatott, nem baj, cukinak tűnhettem, mert megsajnáltak és kaptam a 6 hétre köpenyt, nadrágot, cipőt meg holnapra hozzak, mert mára is adtak volna ha lett volna nálam zokni. Laborba bevisz, embereknek bemutat. Azt hiszem a legjobbkor kezdtem, mert éppen az egyik mostmár kedvenc laborosom volt a délelőttös, a másik kedvenc meg a délutános így az első munkanap igen jól sikerült. Leizzadtam és elfáradtam, mint áááállat, de jól szórakoztam és elég sokat tanultam is és rengeteg mindent rámbíztak, sőt dicsértek is, hogy ügyes vagyok. :D Nem terhelek senkit unalmas részletekkel, a lényeg, hogy mérésből és mosogatásból áll a "munkám" így az első 1-2 hétben meg utána is valószínűleg (:D) de most a kémia laborban vagyok, van még mikrobiológia meg öö tejes talán, a harmadikat nem tudom, de elméletben mindenhol megfordulok majd, hogy az egész munkát lássam az elejétől a végéig ha már tanulni is szeretnék, mert az összekötő ember azzal indított, hogy ha gondolom most nézzek körül pár napban aztán szívesen leigazolják a 6 hetet. :D Meglepődés ezerrel, aztán másik részről mikor mondom, hogy szeretnék végig maradni, mert engem tényleg érdekel ez a téma és tanulni jöttem nem csak papíron teljesíteni. Amúgy az is jó ebben a melóban, hogy annyi túrókrémet, körített túrót, joghurtot és egyéb tejterméket eszek, amit éppen gyártanak amennyit bírok, mert rengeteg fel nem használt darabjuk van, amit eladni nem lehet, mert a gép vizsgálandó mintának jelöli viszont a minták bőven megvannak. Első nap 2 krémtúrót "faltam" be, meggyes krémtúró, favorit lett (L).

Kedd: Mindenem fáj ébredés, G.-nek fel se tűnt, hogy felébredtem, sőt én nyomtam ki mindkét ébresztőt és az övének a szundiját egy félórán keresztül. Már felöltöztem mire ki bírta nyitni a szemét, vicces volt. :D Második nap már nem volt olyan melós, nem volt annyi mérni való se, így tanultam is egy keveset, mert most előre látó voltam és bevittem a jegyzeteim, hogyha üres járat van legalább rápillantok, az üresjárat elég gyakori volt. Az eddigi 2 vizsga majdnem összes vizsgakérdését (40 db) ki tudtam dolgozni kézzel, szóval mondhatni jól haladtam. Sőt, a csütörtöki vizsgán kívül megkaptam a pénteket is úgymond szabadnapnak, vagyis irány élelmiszer újrapróbálkozás. Nem lesz olyan necces a vizsgázás és nem is haragudnak vagy ilyesmi, hogy nem megyek be, csak szólok azért, hogy nem leszek és ennyi. Szóval laza egy hely ilyen szempontból. :D Lehet szerves vizsga előtti napot elkérem tanulni, még nem tudom, majd kitalálom.

Szerda: Alig bírtam kikúszni az ágyból, de sikerült! Nehezen de sikerült, igaz kellett 10-20 plusz perc mire magamhoz tértem. Kb semmi munka nem volt. Egész nap tanultam, 2szer felálltam elmosogatni és ennyi... :D Najó, délután befutott egy tartálynyi tej és akkor kedvenc laborosnéni megmutatta hogy megy a tejátvétel és a labor része. Szóval tanultam sokat, láttam újdonságot és tanultam hasznosat (mire kell figyelni és mi alapján veszik át a gazdáktól a nyers tejet vagy utasítják el az átvételt+adminisztráció lényege). Plusz a metélőhagymás körített túró személyében újabb favoritot avatok. :D 

Csütörtök: Fél8ig alvás aztán tananyag átnéz, elmászik vizsgázni. Tanár jól felhúz, reménykedik a kettesben, mert természetesen megint új vizsgalap, tökúj kérdésekkel. Mindenhova legalább egy mondatot tudtam írni, 4 kérdéshez bővebben, 2 tesztes kérdés volt és összesen 10 feladat. Hát nagyon reménykedik. A tanár meg ááááá kategória. 1 kredites tárgy, majdnem államvizsgára elegendő anyagmennyiség, tanulhatatlan diasor, erre ilyet szól: "most többen vannak itt vizsgán, mint évközben órán, pedig órán elmondta, hogy mit kell megtanulni. Azért nem sikerült a vizsga, mert nem jót tanulunk és nem a kérdésre válaszolunk". Na ez azért vicces, mert aki bejárt órára (gyakorlattal volt óra ütközésem... plusz nem tudtam mikor van az óra, mert a vizsgakurzust felvevőkkel ilyen infókat nem közöl -.-) azt mesélte, hogy egyfolytában úgy ment az előadás, hogy ez se kell, az se kell, erre most nincs ideje, és amire mégis ott csak felolvasta a dián látható szöveget. Ezek után csodálkozik, hogy még az órára bejárók se tudják megcsinálni a tárgyat? A legszebb amúgy, hogy a bibliának számító tankönyvből tanulókat is lazán buktatja (fullbrutál minden benne van típusú tankönyv és olyanokat, akik tudnak vesszőről vesszőre tanulni) szóval very funny volt, de tényleg.

Péntek: Reggel felkel, gyorsan utána néz az erjedéseknek és a legnagyobb lelki nyugalommal, hogy ha ebbe is beleköt kapja be típusúan elszaladtam vizsgázni. Éééés mákom volt, de nagyon. Ugyanaz a kérdés, mint előtte, jóval többet tudtam, de most se lett volna elég, mert megint belekötött, megint biokémiai dolgok kellettek volna neki, az alapok nem volt elég. (ami amúgy nem volt az anyagban, a leírtakat is máshonnan ollóztam össze csak neki, csak most) Simán megint megbuktatott volna, de kimondta a varázs mondatot. Aki először felel egy jeggyel jobbat kap. Több se kellett nekem, leül, már lelki szemeim előtt látom, hogy megint nem sikerült, erre 2-es, mert megígérte. :D Azért még jól lecseszett, hogy nem tudom a vezetéknevem egy híres birtokolóját, akiről egy városrészt is elneveztek... Mindegy, most már tudom... :D A lényeg, hogy megvan és nem kell 4500-at fizetnem érte ősszel. Tökjó :D

Dióhéjban ennyi, hétvégén készülés ezerrel a jövőheti vizsgára, meg kell lennie!

Szakmai gyakorlat első nap - reggel

Időben kinyílt a csipám, de G.-nek is, kávé megivás pipa, gyomorgörcs pipa, idegesség plafonig tetőzése pipa, irány tollászkodni és öltözni, mert egy fél óra múlva induláááás. ÁÁÁ, ideges, ideges, ideges.

2011

2012 küszöbén ideje visszatekinteni az évre és összegezni a jókat, a rosszakat és tanulni belőlük. Valahogy úgy érzem jövőre tényleg megváltozik valami. Idén történt egy halom jó dolog velem ami ezt sugallja.

Ugyan év elején derült ki, hogy csúszok az egyetemen és ha egyáltalán felvesznek így mscre már spórolhatok a tandíjra, viszont azzal hogy csúszok kaptam egy kis időt a nyelvvizsga szóbeli részének megcsinálására, nem záróvizsga mellett kellett szenvedni vele, plusz tényleg nem leszek totális idegroncs, vagyis lettem úgy mint a többiek, hanem majd csak jövőre. :D Mondjuk kicsit sajnálom, hogy nem a többiekkel végeztem hanem egy tök ismeretlen bandával fogok, de azt hiszem jobb ez így.

Emiatt a tavaszi félévben volt egy kis időm magamra. Helyre ráztam azokat a dolgokat amiket eddig nem tudtam vagy amikre azt mondtam, igen, persze rendben vagyok. Tényleg azt érzem, hogy nem ugyanolyan, nem is leszek, de hasonló lettem, mint cirka 3 éve. És végre nem a totális depresszióban tocsogok, hanem élek. Rendbe hoztuk a barátságunkat D.-vel. Hetente legalább egyszer találkozunk és beszélgetünk és programot csinálunk meg közös blogot, amire most épp a kattanás megvan és ez tök jó. Végre a nyári táborban is úgy viselkedtem amilyen vagyok és nem csak árnyékként megbújtam a sarokban. És táborszervező lettem! Már gyűlnek a tervek és gondolatok, de még nincsenek meg a körvonalak így majd ha azok megjelenek eresztem rá őket a többiekre. De élvezem csinálni és ez annyira jó. Szóval barát és egó szempontból minden okés, köszönik jól vannak. Abbahagytam a hormonbogyókat így jövőre jön a diéta hegyek és a mozgás mindenekfelett. A karácsonyi nagyzaba alatt is fogytam, nem pedig híztam így azt hiszem jó döntés volt a bogyók abbahagyása.

Úgymond karrier szempontból is kezd körvonalazódni a merre hova irány. Kaptam D. által labormunkát amibe tavasztól rendesen belevetem magam, hogy legyen belőle valami is, ne csak lebzselés, de magamtól sose sikerült volna elérni. Valamint valamelyik nap az egyik ott lévő srác mondta, hogy esetleg képelemzőnek is elmehetnék, mert matekot szeretem, szakmámba vágó lenne az is. Szóval ezen az ötleten még rágódok vizsgaidőszakban, de utána lehet rákérdezek hogy megy ez. Szóval halad a szekér azt hiszem. És végre van munkatapasztalatom! Alig várom, hogy megjelenjen a fizetésem a bankszámlámon. Az első fizetésem. Éppen ideje volt már. De nagy lusta marha voltam, hogy eddig nem szereztem diákmunkát.

Család szempontból viszont nem tudom hogy állunk. Egyszerre van meg végre anyuval az összhang és esik szét az egész. Végre beszélgetünk és kb mindent elmond, ami még belefér az anya-lánya kapcsolatba és érdekli a véleményem és szüksége van a társaságomra! Legalábbis azt szűrtem le abból, hogy karácsony előtt egyfolytában hívott mindenhova. Vásárolni, nézelődni, rendelésre, mert egyedül volt én meg úgyis beteg. Lassan már betegesen hiányzik ha kimarad az esti beszélgetésünk, hogy milyen napod volt. Kedd este pl honfoglalóztunk Lóri ellen és olyan jól szórakoztunk, mert együtt játszottunk, mert rossz volt a net az én laposomon és annyit röhögtünk. Éjfél után mentem csak ki a szobájából, hogy akkor most már nem zavarok, hagyom őket beszélgetni. Máskor viszont a fejemhez vágja, hogy nem is élek ebben a családban, elvonulok, nem segítek. Szóval érdekes helyzet. Húgom meg katasztrófa. Annnnnyira kamasz, hogyha nem büntetnének érte már rég kidobtam volna az ablakon. Szerinte egy idióta családban él csak ő a helikopter természetesen, és nem hagyjuk kibontakozni, utáljuk, és egyébként is. A csak jót akarunk neki egyértelmű, hogy meg sem fordul a fejében. Ja és persze nem foglalkozunk vele és kihasználjuk, elnyomjuk. Az aranykarika lassan leesik az ujjáról és az önzőség netovábbja de természetesen mi vagyunk a szemetek anyuval. És ezt most már ki kellett írnom, mert lassan felrobbanok tőle. Napi szinten veszekedünk szinte, tök apróságokon, de emberi hangon nem lehet vele tárgyalni, csak magas c-n, persze ezt sérelmezi, hogy vele állandóan csak kiabálok. De ha egyszerűen másból nem ért? Ja bocsánat, ebből se. Na mindegy. Talán sikerül egy-két éven belül annyira megkomolyodnia, hogy beszélgetni is lehet vele. Persze azelőtt, hogy összehoz egy gyereket, mert ugyan fejben nem érett (a mai csitrik színvonala) de azért csinálná. Majd meglátjuk. Öcsém meg.. á hagyjuk.

G.... Egyre jobban szeretem és egyre jobban nincs szabadideje. Idén se voltunk sehol kettesben. Szinte már meg sem lepődök. Ez elég elkeserítő. Viszont felhozni se merem, mert bántásnak veszi, pedig nem annak szánom. Ha nincs kedve, se szabadideje úgy azt se tudom mondani, hogy megszervezek mindent csak jöjjön. Annyira szeretnék segíteni neki, hogy levezesse a stresszt de nem megy. Nem tudok vele azonosulni, mert engem még sose ért folyamatosan ennyi marhaság. És ez valahol kiakaszt, hogy segítenék és nem tudok. Ráadásul az életem se tudom mindig úgy szervezni, hogy ha véletlen szabadnapja van ugorhassak, hogy Vele legyek. Mennyire egyszerűbb lenne ha együtt laknánk. Akkor legalább a nap vége mindig biztos pont lenne és nem lenne bűntudatom ha le kell mondanom egy esetleges ott alvást vagy szabadnapját, mert közbejött valami vagy a másnapot nem tudnám rendesen megoldani. Tudom, hogy bántja és olyankor utál ha azért nem alszok nála, mert ő másnap korán kel, nekem meg csak pár órával később lenne dolgom, viszont a félházat vinnem kellene és hazamenni Tőle már nem lenne értelme majd vissza az egyetemre esetlegesen, így inkább itthon maradok. Most is olyan bűntudatom van, hogy nála aludhatnék, de beterveztem még egy csomó dolgot másnap délelőttre, mert úgy volt csak holnap megyek át, de ma délután hívott, hogy mi lenne ha, ezek után D. is, hogy összefutunk? És így már nem fért volna bele, hogy hazajövök, összedobom a félházat és átmegyek hozzá éjnek évadján. Áááááááá, nyugodtabb évet kérek jövőre. Szeretem, imádom, a mindenem, de ezt a mardosó érzést utálom. És így átolvasva annyira önzőnek tűnik már megint az egész meg olyan bezzeg ő megmondta, hogy majd jön az időszak, hogy rájövök nem éltem ki magam és lecserélem egy fiatalabbra, pedig nem. Nem arra vágyom, hogy állandóan menjünk és program hanem, hogy Neki jobb legyen és nyugodtabb és ezáltal az együtt töltött idő is minőségileg és mennyiségileg talán javulna, azt hiszem, mármint a javulást.

És azt hiszem inkább zárom az egészet, mert kezdenek összecsúszni a gondolatok. 2012 a változás éve lesz. Kezembe veszem végre a dolgokat és elérem a céljaim. Nem fogok több időt elvesztegetni!

Dögunalom, alváshiány

Reggel alig bírtam felkelni, de felkeltem, reggelit is vittem, éppen odaértem, futva érkeztem a buszhoz, de elértem. 9-en voltunk, 3 embernek volt meló, de maradt mindenki, mert úgy volt lesz meló. Az első egy órában volt is 7 embernek, aztán befejeztük a 4 emberes munkát. Így kb végigültük az egész napot, szenvedtünk és próbáltunk nem látványosan ásítani. Elment 7 óra semmittevéssel kb az életemből, de kerestem vele több mint 3 ezer forintot. 

 

Ezek után G.-nél filmnézés, pizzázás. A donpepe akciós winter pizzáján elvileg van sütőtök. Narancssárgának narancssárga volt a sajt, de tököt nem találtam, eltűnt. Pedig érdekelt volna milyen a tökös pizza, mert így csak sajtosnak tűnt egy kis zöldséggel (ruccola). Este haza, ellevés, ma meg úgy volt D.-vel találkozunk és kicsit lányos programozunk de elaludt. Így sztornó, 3ra meg laborba megyek. Végre vannak sejtek és lehet ápolgatni őket. De előtte elugrok szerintem nadrágot venni meg D. karácsonyi ajándék első felvonást. 

 

9 óra alvás után egész frissnek érzem magam az eddigi 4-hez képest, még. De tegnap G.-vel összebújva aludni jobb lett volna, de jöhettem haza 7-re, mert drága húgom és édesanyám táncsuliba mentek, mert utolsó óra meg ilyesmi, úgy hogy vasárnap mikor jégkorizni voltak elméletben húgom drága úgy összetörte a térdét, hogy járni alig bír. De azért ő most elment, végigülni. Én meg rohadhattam itthon bébiszitterként. Óó, je. Na mindegy, lassan tényleg össze kellene magam kapni és elindulni...

Szerencse első felvonás

Mákom volt. Behívtak 10 embert reggelre, 4en maradtunk. Az egyik sráccal voltam már kedden, a csaj normális volt és a csoportvezető srác igazi lazagyerek kategória. Nem aggódta túl a dolgokat és vééégre elmagyarázta valaki hogy osszam be az időt úgy, hogy ne havazódjak el. (igen, magamtól nem sikerült rájönni az izgulástól, hogy el ne rontsam) Aztán a gyakorlat is kezd bennem lenni, szóval megy ez a pakolás téma. Főleg, hogy az elejét, az első 4 órát elbeszélgettük, ücsörögtünk, kupakokat nyomkodtunk össze. Az utolsó 4 órára volt normális, értelmes munka, így viszont éppen csak kellően fáj a hátam nem pedig mozdulni se akarok verzióban. Viszont holnapra annnnnyira nincs kedvem felkelni és elmenni és dolgozni. Szóval ha esetleg az van, hogy haza lehet menni, mert nincs meló én élni fogok a lehetőséggel így harmadik felajánlásra. G. úgyis szabadnapos, jól meglepem, ha most egyáltalán sikerül, talán, remélhetőleg. És akkor kialhatom magam, Vele. Szóval jöhet a szerencse második felvonása, lécci, lécci, lécci.

Idegbaj a köbön

Izgalmas volt a hét. Hétfőn annyira rá voltam "izgulva" a munka témára, hogy a 4 órás kelés olyan szinten lazán ment, hogy 2 perccel az ébresztő előtt magamtól ébredtem. Elértem a buszt, bejutottam, csoportvezető diák is meglett és érdekes nap volt. Kupakokat kellett lepattintgatni a selejtről, mert a kupakot egy az egyben újrahasznosítják, a selejt meg megy újraformázásra vagy valami ilyesmi. Utána meg felpakolás a szitába, hogy rányomja a szöveget a tubusra a gép. Szerencsére nem a selejt válogatáshoz lettem rakva, nem is láttam voltam, hogy mi miért selejt. Nap végére mozogni alig bírtam annyira fájt mindenem, kissé rossz volt a pakolási technikám, de úgy éreztem nap végére egész belejöttem.

Amennyire jónak mondható volt az első nap annyira szar volt a második. Tök ismeretlen arcok megint és egy hihetetlenül picsastílusú csoportvezető. Egész nap úgy beszélt velem, mint egy hülye gyerekkel, be-beszólogatott, de nem vettem magamra, újonc vagyok, biztos ez a módi. Egész nap alig volt munka így alibi söprögettünk, aztán kupakot kellett felrakni a tubusra, kézzel... nyomni nem tudtam így ütni kellett, remegett a kezem és bevérzett a végére de igyekeztem rendesen dolgozni, ahhoz képest megint jött a beszólás, oké, nem foglalkozom vele. De mikor nagy nehezen elindult a gép megint a felpakoláshoz álltam és ekkor jött a nap végére az utolsó csepp a pohárban. Odajött, hogy lassú vagyok haladjak gyorsabban. Válaszom, oké, igyekszem. Erre mint egy hisztérika elkezdte, hogy ne legyek ilyen flegma és egyébként is 3 ezer diák rendesen tudja csinálni, elfordultam fél percre, hogy egy új pakkot hozzak, mert előző elfogyott, erre odavág kettőt és egy mozdulattal feldobja az egész szalagra való mennyiségű tubust nagyképűen majd visszamegy a saját részéhez. Na itt húztam fel magam, hogy hát igazán bekaphatja. Azzal a technikával, amit csinált én nem tudom megcsinálni, egyszerűen beszorul az ujjam a tubusba és többet szenvedek az elrendezéssel, mintha belemarkolnék a dobozba és egy mozdulattal rendesen teríteném mindenféle rendezkedés nélkül. (ennek hátránya, hogy egyelőre még kimarad pár hely dobozcserekor) Na a lényeg a lényeg, hogy ezek után másfél óráig pattogtam, mint a mérgezett egér, hogy folyamatosan menjenek a tubusok, ettől és valószínűleg a méregtől olyan szinten túlpörgött a szívem, hogy a végén elájulni lett volna kedvem. Jelenléti ív aláírásról egész nap nem volt szó, pedig tegnap reggel ezzel kezdtük a napot. Csak annyi lett megkérdezve tőlem mi a nevem, hogy felírjanak. Hát érdekel ezek után, hogy hova írt fel. De az utolsó húzásával annyira felbaszta az agyam, hogy munka után elmentem a diákmunkás irodához, hogy akkor én holnap nem mennék, mert ezzel a csajjal nem tudok dolgozni, a miértre szépen válaszoltam, és úgy tűnik nem ez volt az első húzása, plusz ott végre aláírhattam a jelenléti ívet így ha nem az van, hogy a csaj közli semmit nem dolgoztam és nem kapnék emiatt fizut, papír szerint dolgoztam így kapok. Na majd januárban kiderül. Viszont így sokadik nap után nem tudom, hogy én reagáltam túl a dolgot, vagy tényleg olyan volt, hogy ezen az átlag ember felhúzza magát. No mindegy.

Ezek után szerda este vizsga, nem sikerült, megint, harmadjára. Viszont úgy tűnik annyira le voltam fáradva, hogy sírógörcsöt lazán produkáltam, tanár megsajnál és adott még egy esélyt, nem látott, pénteken menjek be és vizsgázzak újra, írásbeli vagy szóbeli, még majd kiderül, végül szóbeli lett és megadta a 2-est. Hülyetárgy letudva aminek semmi értelme és soha a büdös életbe használni se fogom a megtanultakat, a lényeg, a lényeg, hogy ezek után még fel is vették a vizsgát és beírták a jegyet, mert a végzősökkel együtt csináltuk, akiknek pénteken zárt a neptun, szóval happy és bódottság lett a hét végére. Gabinál alvás este, egy kisebb hiszti roham megint, de jó is a hormonbaj, most meg itthon ücsörgök és gyűrűk urát nézek, mert az jó. Hétfőn meg megint megyek dolgozni, de csak hétfőn így a hisztis picsát remélhetőleg elkerülöm. Adja az ég!

UPD: Holnap is megyek dolgozni. Dupla adag szerencse kell.

Diákmunka

Hétfőn felhívtak így röpke 3 hónappal a regisztrálás után, hogy lenne számomra munka (gondolom az általános munkaerők a vizsgaidőszakra felmondtak) és tudnék-e aznap este 22-06 között dolgozni menni. Két bazdmeg pislogás között közöltem, hogy hát a mai nap nem jó. Szerencsére itt nem ráztam le őket végleg így mehettem be papírokat aláírni későbbi munkára. Műanyaggyár, kupak csavarás 1,3 forint/db. Elméletben órabérre kijön a 450 ft, ha gyors vagyok még több. Meglátjuk. Most hívtak, hogy hétfőn, kedden, szerdán megyek 6-14 közöttre dolgozni. A szép, hogy 5-kor el kell indulnom ahhoz, hogy 5:45re biztosan odaérjek, de inkább 4:45-kor, mert most megyek először és meg is kellene találnom a bejáratot, meg odabent átöltözés miegymás. Nem tudom, hogy izgulok vagy félek az egésztől.