„A kérdés, ami gyakran gondot okoz, én, vagy az összes többi tébolyodott?”

 (Einstein)

Péntek esti csajos buli

Filmek, cherry, sok beszélgetés, hajnal 6kor még ébren. Jó kis este volt.

Szakmai gyakorlat első nap - reggel

Időben kinyílt a csipám, de G.-nek is, kávé megivás pipa, gyomorgörcs pipa, idegesség plafonig tetőzése pipa, irány tollászkodni és öltözni, mert egy fél óra múlva induláááás. ÁÁÁ, ideges, ideges, ideges.

Túlléptem

Tavaly meg tavalyelőtt ilyenkor teljesen belekattogtam abba, hogy mi volt 2009-ben a névnapomon és utána a szülinapomig. Most eszembe se jutott csak ma a körmösnél előjött és beszélgettünk és hazajöttem és bevillant, most 3 éve, hogy volt az a másfél hónapos időszak és semmi. Nem jön begubózás, se hagyjanak békén fázis. Tényleg sikerült megemésztenem emberi módon nem csak mondogatni, hogy túl vagyok rajta, túl vagyok. Nem felejtettem el vagy ilyesmi, de már nem fáj annyira a hiánya. Elengedtem. Szeretlek Apu!

Vajon?

Milyen érzés lehet ha hazafele tartva elüt egy kamion? Felfogja az ember mi történik vele vagy csak placcs és vége? A hosszan tartó fájdalom vagy a gyors vég?

Nem akarom!

Már megint kezdem érezni a szokásos őszi-téli-tavaszi-nyári semmihez sincs kedvem, hagyjatok elrohadni hangulatot. Már az is fizikai fájdalmat okoz, hogy az ágyból fel kell kelni reggel és emberekhez kell szólni. Még G. is néha az idegeimre megy, mondjuk ilyenkor észbe kapok, hogy nem vagyok noooormális. A tegnapi este volt a kiborulásé, ma az ááááááá nap. Délig bírtam a gyakorlaton ülni, az utolsó 20 percben már az asztalba vertem a fejem, hogy nem bírom, így hamarabb leléptem, cserébe a holnapi biofizkém előadáson figyelni fogok, becsszó. 

De valamivel le kellene magam kötni vagy felvidítani vagy nem tudom. Azt hiszem hiányzik egy barátnő, akivel állandóan beszélhetnék, programot lehet vele szervezni és egyáltalán létezik. Mert D.-nek megvan a saját baráti köre, F.-nek is és egyébként is utolsó féléves így tanul, Tesó felnőtt, családot alapít. Így belegondolva még sose volt olyan barátnőm, aki úgymond csak az enyém, mindig csak csapódtam valakihez vagy befogadtak valaki által egy társaságba vagy csak neten tudtunk leginkább beszélni és a személyes találkozások hiányoztak. Meguntam volna a sarokban ül és figyel státuszt? A fene... várhattam volna vele még pár évet, mondjuk amíg gyerekem lesz, aki óvodás korba lép és akkor már lehet haverkodni a többi anyukával. Amíg ovis voltam egy csomószor mentünk ismerősökhöz anyuékkal, aztán valahogy elkoptak. Felnőttként eltűnnek a barátok? Maradnak a néha összefutunk egy gyors csevejre alkalmak? Apu mindig azt mondta mikor költöztünk, hogy ne sírjak a gyerekkori barátok után, a felnőttkori barátokat úgyis az egyetemen fogom megismerni. Ha ez igaz valamit elrontottam.

Már megint...

Valami nagyon foglalkoztathat, mert megint meghaltam... De most kész tűzharc volt egy hatalmas 2 emeletes házban, aztán kifogyott a táram és egy sufniban akartak egy körfűrésszel élve feldarabolni, végül sikerült meggyőzni őket, hogy ennyire szadisták nem lehetnek (Daniel Jackson utánzat meg egy szőke cicababa, utóbbi volt a fűrészes) végül a pasi lelőtt de elbaltázta így csak a tüdőmet érte, viszont ki tudja miért kb annyi volt, mintha hasba lőttek volna, semmi halál csak hosszú most meghalok érzés. De most legalább nem volt fájdalom érzetek, csak a rettegés, hogy meghalok, csak...

Halál

Régi magyarázat: szerencse, hosszú élet. Valaki az utadban áll egy vágyad megvalósításában, úgy érzet gátolva vagy. Ha meghalsz álmodban: egy életszakasz lezárása; az élethez és dolgokhoz való hozzáállásod képes vagy megváltoztatni. Családtag haláláról álmodni: ha ő kedves neked: önzés és önbizalomhiány, félsz hogy az életben egyedül nem boldogulsz, támogatásra van szükséged, félsz hogy elveszíted a kapaszkodót. Ismeretlen személy, ha szemed láttára meghal: ellenséged ármánykodásai ellen védett vagy. A Halál (csukjás): megszabadulsz egy problémától. A Halál, ha táncra kér: érzelmeid csitulása. Haláltánc: kiközösítettség érzése; beilleszkedési nehézségek; jó értelemben vett érzékenység, finomság.

El nem felejteni!

Folyamatos mosoly, jókedv, kedves hang. Semmi rosszkedv, mert ha hasonló rosszkedvvel találkozik a rosszkedvem, akkor átbőgöm az éjszakát és az nem jó. Mikor tanulom már meg eldugni a sufniba az érzelmeim? Ideje lenne..

Az beteges ha azt álmodom, hogy az esti raiden* hogy kellene majd leverni a bosst* és inkább még visszaalszom még miatta pár órára, mert annyira érdekel? (szómagyarázat: wow: 10 fős játék, főgonosz ütlegelése)

Álmok

Mostanában legszívesebben az egész napot átaludnám. Az álmaim izgalmasabbak, mint a hétköznapok. Ott nem lebeg felettem a záróvizsga réme, nem kell távol lennem Tőle, és úgy nézek ki, mint régen. Mindig eljön fehér lovon hercegként és élvezzük az életet, nincsenek kételyek, félreértelmezett mondatok, kusza érzések. Minden tökéletes.

Nem tudom mi van... se velem, se úgy általában. Kevés türelme van éppen én meg hisztizek, még jó, hogy abból semmi jó nem sül ki. Vissza kellene találnom a régi énemhez, amikor nem magas c-n kezdtem minden mondatom és nem kötöttem bele mindenbe (kivéve a betonba). Nemsokára kezdődik megint az egyetem. Nem itthon fogok ülni és 24 órában játszani, az lehet kicsit kibillent ebből az állapotból, na majd meglátjuk. Addig még kiélvezem az "édes" semmittevést.

Hiányzik a hosszú köszönés, az én jobban, azt hiszem elrontottam végleg... és csak nézem a monitort és valami eltört... megyek aludni.

Sokkal jobb volt a torokgyulladás... semmi hang... nem mondtam hülyeséget... nem sértettem meg senkit... utálom magam.. egy hisztis hárpia vagyok... egy szaralak...

Hahahaha

Na most már felettébb nem vicces ez a torokgyulladás, mára elment a hangom.... max suttogni tudok... fasza... pedig én holnap éééénekelni akarok Quimbyn. :S És ráadásul ronda narancssárga műanyag karszalagom van nem olyan csini szövet mintás... :'(

Készülődés

Pakolni kellene... kellene... eddig bent van a hálózsák, cipő, talár... és hát kb ennyi... najó, lassan csak ráveszem magam, hogy bepakoljak, a ruhák még a szárítón... igen, sehol se tartok. :D

Egy korszak vége

Elszakadt az az ezüstláncom, amit még életem első nagyszerelmétől kaptam. Talán ötödikes vagy hatodikos voltam, már nem tudom, de azóta megvolt és majdnem napi szinten hordtam az utóbbi időben. Épp mostanában akartam kifényezni, mert befeketedett. Béke poraira.

Válaszvonal

Megtörtént az, ami miatt rémálmaim voltak és reménykedtem, hogy később fog bekövetkezni... anyám közölte, hogy húzzak holnap reggel a búsba, mert pasi jön hozzá...

20. Byebye gyerekkor!

"Érdekes" év van mögöttem úgy érzem... Letargia és jó kedv váltakozása, teljes bezárkózás. Csütörtökön volt, hogy egy éve... egész nap olyan basszameg hangulatom volt, aztán estére sikerült egy mondattal embereket megbántanom, mikor rákérdeztek mibajom, sokadik kérdésre kinyögtem és ott szakadt el a cérna.. mintha csak tegnap történt volna... sírógörcs megállíthatatlanul... csak potyogtak a könnyeim és nem tudtam eldönteni, hogy ennyi idő után, hogy fájhat ennyire? Nem tudtam magam túltenni? Ennyire mélyre temettem volna a fájdalmam? De "sikeresen" visszazártam oda ahol eddig szunnyadt, mert másnap már mosolyogtam, nevettem. Vagy kezdődő elmebaj? Még most se tudom rendesen leírni, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban... teljesen üres a fejem.

Tegnap éljen május elseje címen elmentünk a nyíregyházi vadasparkba megnézni ezt az új trópusi házat meg ócenáriumot, amit oly nagyon reklámoznak, hogy európa legnagyobb... nos... a valenciai nagyobb és kevesebb az ember csúcsidőben. Ráadásul nem 4 cápára vágnak fel. Kimerítő nap volt viszont... G. is jött, mostanában egyre több "családi" programra van elrángatva, pünkösdkor még egy esküvőre is elrángatom és valahogy ráveszem a táncolásra. Kimerülés mértékét jelzi, hogy este tippem sincs mikor aludtam el és az se rémlik G. mikor mászott be mellém, de neki se rémlik.

Ma majdnem délig alvás, aztán hazajöttünk, öltözködés, irány étterem. Nem kicsit ettük tele magunkat, mindenki gurult a végére. Szép tortám volt, fehércsokis. Gyertyám is volt, nem is tudom mikor volt utoljára gyertya a tortámon... kívántam is, meglátjuk teljesül-e. De valahogy cseppet sem érzem át, hogy ez a nap különlegesebb lett volna, hogy én most akkor nagy 20 éves lettem. Felkeltem, ettünk családostul, mamához mentünk, délután tanultam, este leültem netezni... semmi kiemelkedő. Olyan semmilyen se ez a nap... rányomta a bélyegét a csütörtök talán, legalábbis az én hangulatomra? Nem tudom...

De hiányzik, hogy G.-vel töltsem, mint az elmúlt kettőt. Egyre jobban vágyom rá, hogy együtt lakjunk, mert akkor lenne egy fix pont a napban mikor biztosan hozzábújhatnék és nem kellene rá napokat várnom. Mert így néha előferdül, hogy egyik nap bújnék, mikor eljön a másnap pedig olyan mindenkihagyjonbékén hangulat kerülget és akkor nem repülök a nyakába. De csak ő képes kirángatni ezekből a hülye hullámvölgyekből még ha nem is rögtön a vele való találkozáskor történik meg a csoda. Ráadásul fogalmam sincs, hogy képes még mindig elviselni, mert mostanság hihetetlenül hisztis vagyok. De elvisel, a családomat is... nagyon szeretem.

Kérdés a köz irányába

Vasárnap lehet felugranék Pestre, jelentkező valami csevejre, programra akármire? :)