Egy korszak vége

G.-vel szakítottam. Majd leszek.

Elmúlt hetek

Ez kérem szépen a nagy érdeműt egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon hosszú bejegyzés lesz. Hogy miért? Mert hetek óta húzom halasztom, hogy megírjam pedig mindig elterveztem, hogy hozzákezdek végre de mindig abba maradt, sőt, már ott, hogy akkor belép és új bejegyzés gombra kattint. Egy betűt se sikerült leírnom. Első körben a tábor utáni hangulat miatt, utána pedig sodródás, idegeskedés, tervezés, stb. De most írok, bizony ám. Na akkor menjünk szépen sorban.

1. Varázslatos tábor

Az idei újdonság volt a javából, először mentem hivatalos táborszervezőként. Készülés, idegeskedés, reménykedés. Volt itt minden, ami csak belefért abba a témakörbe, hogy úúúúúúúúúristen, szervező vagyok. Kapkodás, mérgezett egér, hullafáradtság. Rengeteg mindent nem úgy sikerült megcsinálnom, ahogy terveztem viszont a jövőre nézve már kidolgozott tervek vannak, hogy akkor mit rontottam el. Tanultam belőle stb. 

Viszont még mindig nem tudtam túllépni az utolsó este íratott 3 jó 3 rossz egyik megjegyzésén. Sok mindent vágtak már a fejemhez de azt nem hogy rosszindulatúan beszélek az emberekkel. Aláírom, hogy van egy stílusom ami miatt elsőre flegmának, hidegnek vagy ezekhez hasonlónak tűnhetek azok számára, akik nem ismernek. (javuló tendenciát mutatok, pár év és levetkőzöm ezt a stílust! :D) De rosszindulatúnak még nem tituláltak, főleg, hogy nem gondolom, hogy az volnék. Sok negatív tulajdonságom van, de konkrétan ez nem tartozik közéjük. Ehh, tényleg nem tudok túllépni rajta. Szóval ha bárkit megbántottam az kérem keressen és legalább hadd tudjam meg mikor érte a sérelem, hogy javíthassak rajta, hogy mást ne sikerüljön így megbántatnom, mert esküszöm, hogy nem direkt volt, bármit is mondtam vagy ahogy mondtam.

Az utolsó napról viszont inkább nem írnék. Sokan ismerik a véleményem, akik nem, azok pedig nem szeretnék ismerni vagy épp tojnak a fejemre így nem kiabálom világgá. A fórumon igazából úgyis leírtam. Ott megtekinthető. :D

Egyébként minden táborozónak köszönöm, nem emelek ki senkit külön, nem azért, mert köcsög vagyok (mint hiszik sokan), hanem mert nem szeretnék kihagyni senkit és azt se mondani, hogy na téged nem annyira kedvellek, mint a többit. Na szóval így egybe jó volt veletek eltölteni azt a 10 napot! :)

2. Egyetem

Fizetősre kerültem. Ebből itthon nem kevés veszekedés lett illetve tervezés és hasonlók. De mindegyik végén egy jött ki. Eltaktikáztam a vizsgafelvételt illetve egy lusta dög vagyok. Nem mintha taktika lett volna benne, inkább tömény halálfélelem a tanártól, de ezt valamiért anyám nem érti meg. Ilyen ez... A lustaságot pedig nem tagadom, az vagyok, de nem ennél a tárgynál. Jópár vizsgámat nem vettem komolyan, de ettől konkrétan olyan szinten tartottam, hogy hetekig tanultam rá és az utolsó pár napban már nem is aludtam csak pár órát annyira rettegtem tőle. Egy a lényeg, most kemény 1 darab tárgyam lesz illetve megyek vagy holnap vagy hétfőn tanszékvezetőhöz, hogy csókolom fogadja el a termelési gyakomat, hisz megcsináltam a nyári gyakot, ledolgoztam ingyen a 6 hetet, ne szórakozzon, hogy kérvényezzem külön majd télen és fizessem vissza a 30 szakmai ösztöndíjat, mert nem fog menni...

A laborban dolgozás pedig beindulni látszik csak most a munka hátráltat úgymond, mert 5 napból 3-4et dolgozom, max reggel tudnék bemenni, mert majdnem délben kezdek, de délelőtt senki sincs bent, így elég nehéz bármit megbeszélni velük... na mindegy. Valószínűleg még max 1-2 hétig tudok ennyit dolgozni aztán minden visszaáll a régi kerékvágásba és max 1-2 napra fognak hívni, ha egyáltalán hívnak majd. De eddig úgy tűnik a laborban nem felejtettek el. Sőt következő félévben a gyakos órán az egyik alkalom teljesen az enyém lesz, vezetésügyileg. Tehát elmélet, gyakorlat és tőlem tanulnak majd a kisdiákok. Ez azért különösen mókás, mert én vagyok a nagy bukott és én oktatom a kisebbeket. Ennyit az egyetemi oktatásról...

3. Munka

Mint feljebb írtam épp nagyban dolgozom. Ossan (nem írom le rendesen :D) áruház éppen átalakul, mármint azzá alakul egy régi és ott megy az árufeltöltés meg pénztáras leszek 20ától, mert hogy akkor nyit az új nevén és hétfőn már volt betanítás és bedobtak minket élesben a pénztárgép mögé. Ááá, kicsit sem voltam full ideges. De amúgy nem para annyira az a része, hogy tanulható, végezhető. Csak agyban totál lefárad az ember, mert ezerfelé kell figyelni és még tempósan is kell dolgozni. Majd a gyakorlat beleráz, jó kis muri lesz. Főleg ha pénztár hiány lesz az a fizuból jön le, amit ugyebár senki sem szeretne. Így se egy álomfizetés adnak. Hivatalosan 535 ft / óra de kézhez jó ha a 450-et kapjuk. És ebből lejön az alkalmassági ára plusz tüdőszűrőre is mennem kellett, szóval a tegnapi fizetés egy az egyben ugrott. De legalább meglesznek a papírok, hogy még nem vagyok elpatkolási fázisban. Tegnap pl beraktak a textilosztályra árut átrendezni. Szóval ha valaki arra jár a női sziluett, nagy méret és kiegészítő sor az egyik ott dolgozó és az én kezem munkája. :D A legdurvább, hogy 6 órát dolgoztam rajta... :D Beteges. Meglátjuk holnap mit adnak. Mert hogy holnap is megyek ám, bár cipőbe alig bírom rakni a lábam annyira fáj, de megoldjuk, nem para.

Plusz pénzkereseti lehetőségként elkezdtem Avonozni. Avon tanácsadónő lettem. Vicces dolog, már kerestem vele olyan 2500 forintot. :D A végén még lehet szép kis zsebpénzt is hoz majd, meglátjuk, meglátjuk.

4. G.

Mivel rendszeresen ide néz, ezért nem írok róla, csakazértsem. :P De a pillangók szállnak és szeretlek drága.

G. szülinapi tortája pótlás :D

Na ez olyan március óta csúszik... :D Íme a remekmű:

Linzer tészta alap, meggylekvár, kókuszos tejszínes réteg, csokimáz, cukorszívek

Recept - Cseresznyés-kókuszos linzertorta

Ez pedig az ünnepi menü volt :D Házi gyros citromos sörrel.

A rigolyáim visznek egyszer a sírba....

Döntésképtelenség

Annyi de annyi jó torta receptet találtam és fogalmam sincs melyiket csináljam meg... végül nyert két olyan, aminek az egyik fele nekem, másik fele remélem G.-nek tetszik. Mert természetes egy olyan mai nap folyamán elkészíthetőt nem találtam ami teljesen az ő lelki világa. Na majd a hozzávaló gyors beszerzése alatt kiderül melyik lesz a szerencsés nyertes. Áááá, jövőre hamarabb kitalálom, mert volt egy halom olyan tök jó recept aminek az előkészítése előző estét meló :(

Vajon?

Milyen érzés lehet ha hazafele tartva elüt egy kamion? Felfogja az ember mi történik vele vagy csak placcs és vége? A hosszan tartó fájdalom vagy a gyors vég?

Szilveszter - újév

G.-nél voltam idén is. Kaja, tévénézés, leendő após általi itatás. (Ki kér felest? Egy kis Baileyst? Perszehogy kérek, mogyorós volt, hmmmm) Éjfélkor koccintás, majd hajnali egykor G. beálmosodott így zuhany és irány az ágy. Én még néztem egy kis jóbarátokat de olyan hajnali 3 fele szerintem elaludtam. Viszont megint volt egy kis alvás lemaradásom így csak majdnem délben ébredtem. Ebéd, majd megint beájultam aludni egy picit majd további filmnézések miután G. megunta a focis játékát én meg nem bírtam aludni, mert jobb volt összebújni végre. Aztán maradtam még egy estére és csak ma estére jöttem haza. Tanulás nuku, holnap vizsga de ennyit együtt utoljára talán nyáron voltunk együtt és tök jó volt. ^^ Jó nagy marha vagyok, de most tanulás, meg holnap délelőtt is, mert szerencsére csak délután 1-kor lesz a vizsga. Kéne egy bazinagy drukk, de ha F. 5-öst kapott belőle tavaly csak összehozok legalább egy kettest.

Egyébként ha olyan lesz az adott évünk, mint az év első napja, akkor érdekesen alakul az évem... rengeteget fogok megint aludni és mindig beájulok, elalszom. Édességgel fogom magam tömni. Annyira megkívántam a csokis-diós muffint tegnap, hogy az valami hihetetlen. Valamint hajnalig nem tudok majd aludni és az ágyban fogok egész nap fetrengeni, ja és tanulni nem tudok majd, nem fog menni a koncentráció. Szép év lesz.... :D

2011

2012 küszöbén ideje visszatekinteni az évre és összegezni a jókat, a rosszakat és tanulni belőlük. Valahogy úgy érzem jövőre tényleg megváltozik valami. Idén történt egy halom jó dolog velem ami ezt sugallja.

Ugyan év elején derült ki, hogy csúszok az egyetemen és ha egyáltalán felvesznek így mscre már spórolhatok a tandíjra, viszont azzal hogy csúszok kaptam egy kis időt a nyelvvizsga szóbeli részének megcsinálására, nem záróvizsga mellett kellett szenvedni vele, plusz tényleg nem leszek totális idegroncs, vagyis lettem úgy mint a többiek, hanem majd csak jövőre. :D Mondjuk kicsit sajnálom, hogy nem a többiekkel végeztem hanem egy tök ismeretlen bandával fogok, de azt hiszem jobb ez így.

Emiatt a tavaszi félévben volt egy kis időm magamra. Helyre ráztam azokat a dolgokat amiket eddig nem tudtam vagy amikre azt mondtam, igen, persze rendben vagyok. Tényleg azt érzem, hogy nem ugyanolyan, nem is leszek, de hasonló lettem, mint cirka 3 éve. És végre nem a totális depresszióban tocsogok, hanem élek. Rendbe hoztuk a barátságunkat D.-vel. Hetente legalább egyszer találkozunk és beszélgetünk és programot csinálunk meg közös blogot, amire most épp a kattanás megvan és ez tök jó. Végre a nyári táborban is úgy viselkedtem amilyen vagyok és nem csak árnyékként megbújtam a sarokban. És táborszervező lettem! Már gyűlnek a tervek és gondolatok, de még nincsenek meg a körvonalak így majd ha azok megjelenek eresztem rá őket a többiekre. De élvezem csinálni és ez annyira jó. Szóval barát és egó szempontból minden okés, köszönik jól vannak. Abbahagytam a hormonbogyókat így jövőre jön a diéta hegyek és a mozgás mindenekfelett. A karácsonyi nagyzaba alatt is fogytam, nem pedig híztam így azt hiszem jó döntés volt a bogyók abbahagyása.

Úgymond karrier szempontból is kezd körvonalazódni a merre hova irány. Kaptam D. által labormunkát amibe tavasztól rendesen belevetem magam, hogy legyen belőle valami is, ne csak lebzselés, de magamtól sose sikerült volna elérni. Valamint valamelyik nap az egyik ott lévő srác mondta, hogy esetleg képelemzőnek is elmehetnék, mert matekot szeretem, szakmámba vágó lenne az is. Szóval ezen az ötleten még rágódok vizsgaidőszakban, de utána lehet rákérdezek hogy megy ez. Szóval halad a szekér azt hiszem. És végre van munkatapasztalatom! Alig várom, hogy megjelenjen a fizetésem a bankszámlámon. Az első fizetésem. Éppen ideje volt már. De nagy lusta marha voltam, hogy eddig nem szereztem diákmunkát.

Család szempontból viszont nem tudom hogy állunk. Egyszerre van meg végre anyuval az összhang és esik szét az egész. Végre beszélgetünk és kb mindent elmond, ami még belefér az anya-lánya kapcsolatba és érdekli a véleményem és szüksége van a társaságomra! Legalábbis azt szűrtem le abból, hogy karácsony előtt egyfolytában hívott mindenhova. Vásárolni, nézelődni, rendelésre, mert egyedül volt én meg úgyis beteg. Lassan már betegesen hiányzik ha kimarad az esti beszélgetésünk, hogy milyen napod volt. Kedd este pl honfoglalóztunk Lóri ellen és olyan jól szórakoztunk, mert együtt játszottunk, mert rossz volt a net az én laposomon és annyit röhögtünk. Éjfél után mentem csak ki a szobájából, hogy akkor most már nem zavarok, hagyom őket beszélgetni. Máskor viszont a fejemhez vágja, hogy nem is élek ebben a családban, elvonulok, nem segítek. Szóval érdekes helyzet. Húgom meg katasztrófa. Annnnnyira kamasz, hogyha nem büntetnének érte már rég kidobtam volna az ablakon. Szerinte egy idióta családban él csak ő a helikopter természetesen, és nem hagyjuk kibontakozni, utáljuk, és egyébként is. A csak jót akarunk neki egyértelmű, hogy meg sem fordul a fejében. Ja és persze nem foglalkozunk vele és kihasználjuk, elnyomjuk. Az aranykarika lassan leesik az ujjáról és az önzőség netovábbja de természetesen mi vagyunk a szemetek anyuval. És ezt most már ki kellett írnom, mert lassan felrobbanok tőle. Napi szinten veszekedünk szinte, tök apróságokon, de emberi hangon nem lehet vele tárgyalni, csak magas c-n, persze ezt sérelmezi, hogy vele állandóan csak kiabálok. De ha egyszerűen másból nem ért? Ja bocsánat, ebből se. Na mindegy. Talán sikerül egy-két éven belül annyira megkomolyodnia, hogy beszélgetni is lehet vele. Persze azelőtt, hogy összehoz egy gyereket, mert ugyan fejben nem érett (a mai csitrik színvonala) de azért csinálná. Majd meglátjuk. Öcsém meg.. á hagyjuk.

G.... Egyre jobban szeretem és egyre jobban nincs szabadideje. Idén se voltunk sehol kettesben. Szinte már meg sem lepődök. Ez elég elkeserítő. Viszont felhozni se merem, mert bántásnak veszi, pedig nem annak szánom. Ha nincs kedve, se szabadideje úgy azt se tudom mondani, hogy megszervezek mindent csak jöjjön. Annyira szeretnék segíteni neki, hogy levezesse a stresszt de nem megy. Nem tudok vele azonosulni, mert engem még sose ért folyamatosan ennyi marhaság. És ez valahol kiakaszt, hogy segítenék és nem tudok. Ráadásul az életem se tudom mindig úgy szervezni, hogy ha véletlen szabadnapja van ugorhassak, hogy Vele legyek. Mennyire egyszerűbb lenne ha együtt laknánk. Akkor legalább a nap vége mindig biztos pont lenne és nem lenne bűntudatom ha le kell mondanom egy esetleges ott alvást vagy szabadnapját, mert közbejött valami vagy a másnapot nem tudnám rendesen megoldani. Tudom, hogy bántja és olyankor utál ha azért nem alszok nála, mert ő másnap korán kel, nekem meg csak pár órával később lenne dolgom, viszont a félházat vinnem kellene és hazamenni Tőle már nem lenne értelme majd vissza az egyetemre esetlegesen, így inkább itthon maradok. Most is olyan bűntudatom van, hogy nála aludhatnék, de beterveztem még egy csomó dolgot másnap délelőttre, mert úgy volt csak holnap megyek át, de ma délután hívott, hogy mi lenne ha, ezek után D. is, hogy összefutunk? És így már nem fért volna bele, hogy hazajövök, összedobom a félházat és átmegyek hozzá éjnek évadján. Áááááááá, nyugodtabb évet kérek jövőre. Szeretem, imádom, a mindenem, de ezt a mardosó érzést utálom. És így átolvasva annyira önzőnek tűnik már megint az egész meg olyan bezzeg ő megmondta, hogy majd jön az időszak, hogy rájövök nem éltem ki magam és lecserélem egy fiatalabbra, pedig nem. Nem arra vágyom, hogy állandóan menjünk és program hanem, hogy Neki jobb legyen és nyugodtabb és ezáltal az együtt töltött idő is minőségileg és mennyiségileg talán javulna, azt hiszem, mármint a javulást.

És azt hiszem inkább zárom az egészet, mert kezdenek összecsúszni a gondolatok. 2012 a változás éve lesz. Kezembe veszem végre a dolgokat és elérem a céljaim. Nem fogok több időt elvesztegetni!

Újabb lépcsőfok

G.-vel elért a kapcsolatunk abba a fázisba, hogy az ő családjától is kaptam ajándékot, apróságot de kaptam, én pedig nem készültem. Egyszerre volt ciki és megható. Főleg, hogy próbáltam elsunnyogni a velük való találkozást ha már a megfázásom miatt nem vállaltam, hogy ebédelek velük és teleköhögöm a kaját és mindenkit ezzel ajándékként egy megfázást adva. Ja igen, az elsunnyogást úgy, hogy náluk aludtam este, mert csak ő meg a bátyja volt otthon és úgy volt, hogy reggel megyek is haza, mert a család többi része délre jön, aha, egy majdnem másfél órával hamarabb így még majdnem ágyban találtak, csak gyorsan kikommandóztam onnan magam és magamra kapkodtam a rendes ruhám. Még kis cseverészés, aztán kaja előtt tényleg leléptem ha már egyszer azt mondtam nem leszek. Egyébként is várt itthon a több mázsányi kaja. Szóval na. Plusz pár fő a karácsonyi listára a szűk család fülhöz. Szip-szip.

Karácsony

Hol is kezdjem... először is, ezt a gyönyörűséget most mobilról pötyögöm, így ha hiba van benne, akkor bocsi. Minden kedves és  kedvetlen olvasómnak boldog karácsonyt! Amilyen letört hangulatban kezdtük a tervezgetést olyan nagyszerű lett a végére. 23án még pl öcsémnek nem volt ajándéka, de beszabadultunk abba a játékboltba, ahol én még sose jártam, mert az A játékbolt. Anyuék mindig innen vették a játékaink. Hatalmas... egyszerűen hatalmas. Raktárszerű ugyan de úúúú, annyi játék van, hogy hihetetlen. Nem is tudom, hogy fordulhatott elő, hogy csak lassan 22 évesen fordultam meg ott. Mondjuk asszem sejtem, lazán felvásároltam volna a félboltot.

Utómunka hatása :D

Na de aztán hosszas jobbra-balra szaladgálások közepette sikerült teljesíteni a futamot, kaja megvéve, sőőőt még extra sajtok is meg tojáslikőr, meg borok meg aszalt gyümölcs, hogy majd tartunk egy amolyan hedonista estét és burzsujmódra drága sajtot, aszalt gyümölcsöt, diót, mogyorót ízlelgetünk pástétommal meg pirítóssal és hozzá bort iszunk. Majd kiderül mikor, mert úgy volt, hogy ma de végül elmaradt, túl fáradtak és fullig telék voltunk. Na de a mesélés. Ebédre készültünk, sikerült is dél helyett 1-re elkészülni úgy, hogy nagy fazék töltött káposzta, leves és sült hús mártással és körettel. A tepsis hús pedig már a sütőben, szóval jó időt futott anyu, mert én csak besegítettem. Finom volt minden, de az íz érzékelésemet emiatt a fránya megfázás miatt kezdem elveszíteni. A kaják felét nem úgy éreztem ahogy kellett volna és ez roppant zavaró.

Na de (most tele van a szöveg ezzel, szöööörnyű) a nap fénypontja, ajándékbontás. Gyerekes ugyan, de annyira vártam, hogy kibonthassam ezt a gyönyörűséget. Elősztori: G.-nek hülye humora van, péntek este mikor beszéltünk azt mondta hogy hát izé rossz híre van, nincs telefon. Elszontyolodás megvolt, megbeszéltük, hogy másnap reggel ajándékcsere, mert ő még délig dolgozik és nem esne be ebéd közben, mert megy haza pihenni meg saját családdal szentestézni aztán lehet egész karácsonykor nem találkozunk, mert eléggé meg vagyok fázva, még a jövő zenéje, hogy hogy lesz. Szóval szombat reggel be, odaadnám az ajándékát de 5 perc és jön csak még dolga van, így a bolt előtt ácsorogtam és vártam, vártam, már órát nézegettem, mert be kellett mennem a tescoba pár apróságért anyunak, mert reggelre derült ki mi az az 1-2 dolog, ami hiányzik. Aztán nagynehezen készen lett, elém állt és egy szépen becsomagolt piros masnival átkötött csomagot nyomott a kezembe, tisztára úgy nézett ki, mint a filmekben az ajándékdobozok. Szóval olvadás és te szemééééét érzés, mármint jó értelemben. De azért na, aljasság volt részéről így beetetni. Gyors lefertőzési kísérlet aztán bolt, haza és készülődés, elősztori vége. A többi várt ajándék se volt kutya, egyedül a húgomtól kapott volt teljes meglepetés. És meg is lepődtem, kaptam egy szép baglyos karkötőt, nem tudom honnan tudta, hogy ennyire oda vagyok érte de piros pont neki plusz egy ecsetkészletszerűség sminkhez, igazából csúnya dolog bevallani de nekem jobb van, csak nem mutogatom így a készlet valószínűleg vagy beporosodik, vagy pár hónap múlva csendben átvándorol hozzá. De azért aranyos volt tőle, a karkötő viszont <3. Van még 180 színű sminkpaletta anyu pasijától, anyutól ékszeresládika (vééééégre) plusz a műanyag tároló, amit már rég kinéztem, öcsém ajándékának neveztük ki a vett mikrofonos fülhallgatót, mert ígyis úgyis kellett, mert a régi bemondta az unalmast, de így úgy lett titulálva, hogy tőle van. Na meg pluszban csoki, Lóri küldött mindenkinek eleget.

Na de (csak hogy szép legyen a sorminta :D) az est fénypontja a családi közös ajándék volt. Az a játék mikor az ember feltesz a homlokára egy papírt rajta valamivel és csak ő nem látja és ki kell találnia mi van a homlokán. Na ebből szereztünk gyerekverziót (kacsa vagyok, fagyi tölcsér vagyok, villanykörte vagyok, stb.) és felnőttet (Mt. Everest, Marilyn Monroe, George Bush) és mivel egyikünk se volt penge előbb a gyereknek ugrottunk neki, hogy szokjuk. Hát még az is betett. :D A létra megkeserítette perceim, de húgomét is a tej. Öcsém meg csalt de azt se rendesen, mert azonnal lebukott. (tárgy? igen, világít? igen, villanykörte? igen, te csalóóóóó) Előtte a ceruzával hosszú köröket szenvedett végig míg végül megunta és megnézte. De azért jó buli volt, jól szórakoztunk. Ezek után ejtőzés és pihi, most meg itt pötyögök, mert a telefon jóóóóó. <3

Királyi lakoma - Szívszerelem módra

Ez volt a vacsi pénteken és valami hasonló volt múlt héten is. De mivel nagyon tetszett ezért lett megint ez, de most fotó is lett róla. Ha esetleg nem látszódna rendesen a tányér alján fűszeres pirított(?) csirkemell van, felette paradicsom mártásos raviolli (spenótos ricottás) egy halom madársalátával, mini paradicsommal meg mozzarella golyóval. Rettentően finom ám. ^^ Mondjuk a húsnak jó ha a felét megettem, csak a drága kiszedett egy hatalmas adagot és nem engedte visszarakni, mert ez lett volna ám a diétás menü, a raviolli csak az íze miatt került a tányérra kemény 3 vagy 5 darab :D A hétvége amúgy vicces volt. Péntek estétől vasárnap délig Nála voltam, ő meg szépen végig aludta a szombatot, de olyan szinten, hogy napközben kis szunyák aztán este 8tól reggel 9ig, áá, nem volt fáradt, dehogy... :D De jó volt végre együtt lenni meg kicsit távol itthonról. Akarok mééég ilyet. *.* Épp panaszkodok ha esetleg szembejön egy kis semmittevés (igaz most már lett programom ezzel a laborba bekerüléssel) de Vele mégis más. Mert jó összebújni és csak létezni és örülni, hogy együtt vagyunk. Tisztára csöpögős tudom, de mostanában csak csöpögök ha Rá gondolok, megérkezett volna megint a rózsaszín szemüveg korszak? Jöjjetek csak lepkék, titeket még kedveltelek is.

Rózsák Szívszerelemtől

Tegnap mivel jött anyu a barátjával éjszaka így bébiszitterkedtem így nem tudtam Nála aludni, viszont utoljára kedden találkoztunk így meglepett. Kaptam egy szép csokrot egy kis meglepetéssel. Minden szálra egy levél alakú laminált papír lett feldrótozva, egyik oldalán egy felirat, másik oldalán egy-két betű. Összeolvasva a betűket lehet tippelni mi jött ki. :) Olyan aranyos, annyira csöpögős az egész, hogy teljesen elolvadok tőle. <3

Ráadásul mikor hozta még előtte látta a munkatársa meg pár másik boltból való és mindegyik irigykedett, hogy milyen romantikus barátom van. :D

 

09.17. Estére azért hiányozni fogsz...

09.18. Reggel nem ébredek melletted. Asszem hiányzol...

09.19. Dolgozok... Legalább nem tűnik fel, hogy mennyire hiányzol.

09.20. Húzom az igát. MÁR NAGYON HIÁNYZOL!!

09.21. Ezt meg azért, hogy ne felejtsd el Ma találkoznunk kell!!