Már megint...

Valami nagyon foglalkoztathat, mert megint meghaltam... De most kész tűzharc volt egy hatalmas 2 emeletes házban, aztán kifogyott a táram és egy sufniban akartak egy körfűrésszel élve feldarabolni, végül sikerült meggyőzni őket, hogy ennyire szadisták nem lehetnek (Daniel Jackson utánzat meg egy szőke cicababa, utóbbi volt a fűrészes) végül a pasi lelőtt de elbaltázta így csak a tüdőmet érte, viszont ki tudja miért kb annyi volt, mintha hasba lőttek volna, semmi halál csak hosszú most meghalok érzés. De most legalább nem volt fájdalom érzetek, csak a rettegés, hogy meghalok, csak...

Halál

Régi magyarázat: szerencse, hosszú élet. Valaki az utadban áll egy vágyad megvalósításában, úgy érzet gátolva vagy. Ha meghalsz álmodban: egy életszakasz lezárása; az élethez és dolgokhoz való hozzáállásod képes vagy megváltoztatni. Családtag haláláról álmodni: ha ő kedves neked: önzés és önbizalomhiány, félsz hogy az életben egyedül nem boldogulsz, támogatásra van szükséged, félsz hogy elveszíted a kapaszkodót. Ismeretlen személy, ha szemed láttára meghal: ellenséged ármánykodásai ellen védett vagy. A Halál (csukjás): megszabadulsz egy problémától. A Halál, ha táncra kér: érzelmeid csitulása. Haláltánc: kiközösítettség érzése; beilleszkedési nehézségek; jó értelemben vett érzékenység, finomság.

Álom

Szerintem egy pszichológus simán elmegyógyintézetbe dugna a mostani álmom után, vagy nem tom, de marha fura volt.

Először is egy dundi vagy inkább kövér 12-13 éves fiú bőrében voltam, aki egy majdnemhogy bentlakásos suliba jár. Reggeltől késő délutánig így 3 főétkezés a suliban van és a tanárok felügyelnek is a diákokra nem csak órára járnak azok. Na itt az étkezéseknél mindig a tesi tanár felügyelt, aki valamiért pikkelt rám, állandóan beszólt, leszidott és el akarta venni a kajám. De a többi tanár se kedvelt valamiért, az igazgató meg pláne... Szóval megvolt bennem egy alapszintű sértettség meg a kamaszos lázadás így ha piszkáltak hisztizve ugyan de próbáltam a magam igazát bebizonyítani, ezért tovább szekáltak. Aztán egyik reggel tea volt kaláccsal, a teámat elvette a tesi tanár és a kalácsomat is el akarta, én ekkor a tányérommal felpattantam, mert itt telt be a pohár és elszaladtam az igazgatóhoz, hogy nézze meg, el akarták venni a reggelimet. De nem hogy végig hallgatott volna neveletlen viselkedés miatt igazgatói intőt kaptam. Ezek után mikor kullogtam volna vissza az ebédlőbe a folyosón elkapott a tesi tanár, ekkor már a suli nagyrésze befejezte a kajálást így mindenki kint volt a folyosón. Megállított, kiütötte a kezemből a tányért utána meg kaptam jobbról két pofont, valamit visszaszóltam kaptam balról is kettőt. Csak úgy égett az arcom, szinte éreztem, hogy a kéznyomai ott vannak az arcomon. Ezek után német óra, ott valamire nem tudtam válaszolni megint pofon, itt már annyira felhúztam magam ezen, hogy óra után rögtön kiszaladtam az udvarra, ami tilos volt, így az iskolanővér jött utánam megkeresni. Én elbújtam egy bokor mögött és felhívtam anyut mi történt velem, amire csak annyit mondott, hogy biztos rosszat csináltam már megint és meg is érdemlem és nem hiszi el, hogy pofonokat kaptam, de az igazgatóiért még vár otthon a büntetés. Itt jött a teljes lelkitörés, még a saját anyám se hisz nekem! Feladtam magam az iskolanővérnek, akitől megint jött a maflás, majd hamvába holtan visszamentem az órákra.

Onnantól kezdve minden órán példásan tanultam, mindenre tudtam felelni ha kérdezték de olyan semmilyen se voltam viselkedésben, életunt, világutálat, néma gyerek. Mégis szapultak és bántottak. A tesi tanár egyre durvábban nyomta a dolgot. Az ebédemet rendszeresen elvette evőeszközökkel, így ha véletlen a leves megmaradt azt csak kiihattam a tányérból, mert az asztaltól való felállás egyet jelentett a befejeztem az étkezéssel és akkor már nem folytathattam. Így az ebéd rendszeresen egy pohár víz volt. A reggeli is nagyrészt nála landolt. Az uzsonna meg olyan semmiség volt, hogy az nem sok kalória bevitel volt. Ráadásul én voltam a boxzsákja tesi órákon. Tele voltam kék-zöld foltokkal meg talán borda töréssel is. Ráadásul csontsovánnyá is fogytam, de ez a logó ruhákban nem látszott, az arcomat meg senki se nézte, hogy milyen beesett. Ezek után egyik alkalommal akkora pofont kaptam, hogy elestem tompítás nélkül, betört a koponyám és bele is haltam. Az anyám ezek után találta meg a naplómat, természetesen otthon nehogy a tanárok elsumákolják a dolgokat. Ekkor derült ki számára, hogy végig igazat mondtam. De azért a kisöcsém ment a rokonokhoz, a tesi tanárt lecsukták, az igazgatót eltiltották a gyerekektől, mint bűntárs. A többi tanárnak meg megszűnt az állása, mert bezárták az iskolát. 

Na jöhetnek a tippek ez mennyire beteges álom. De előre bocsátom, hogy nem a saját anyám volt az anyám, hanem egy Weasley asszonyság kinézetű nő. De a tesi tanár a sztereotípiáknak megfelelő kigyúrt, napszemüveges állat volt, az igazgató meg Lumpsluck 2.

Gyilkos méhek támadása

Vizsgaidőszak vége egy vidéki barlangban vízibomba csata. Csapatom utolsó végső nagy rohamra készül és sikerül, már csak a vezérük Worf (star trek, első kinglon csillagflotta tiszt) maradt, aki nekem jut, hogy egy óriási lufival eltaláljam. Kétszer mellé megy, kicsúszik a kezemből de nem pukkan szét, az utolsó eltalálja, nem mellesleg ő egy vizsgáztató tanár. Ekközben egy másik tanár élete nagy felfedezésén dolgozik, megtalálni egy gyümölcsöt, ami az eperre hasonlít csak zöld, édesebb és barlangok falán terem. Az egyik mélyedésben és észrevesz egyet, aztán valaki hátra megy az egyik hátsó terembe és a plafon tele van vele, aztán egyszer csak megjelenik egy méhecske.... majd több és több és több. Valaki elkiáltja magát, hogy FUTÁS!, más valaki ekkor véletlen a méhek felé dob egy lufit ami a falon csattan egy kis vízet szórva a plafonra és a gyümölcsökre és rajtuk a méhekre. Felzöngenek és visszhangszerűen a barlang mélyebb részeiben is rengeteg, rengeteg méh. Elkezd mindenki futni. Hazamegyünk egy pillanatra nagyanyámhoz bemegyek, hogy há, elmentünk tőlük, nincs gáz. Jön a telefon, hogy a méhek elindultak a város felé. Kimegyek az udvarra és hatalmas méh raj közeledik, gördeszka elő és futás. De utolérnek és már csipkedik a nyakam ekkor a fehér kapucnis felsőn a kapucnit a fejemre húzom, de akkor a derekam van kint. Gördeszkázni nem tudok de ráfekszek és az úttesten előadom azt a lesiklós verziót, kerülgetem a kocsikat és robogok a Szabó Kálmánon. Amikor kiérek a hídra egy gyors kanyar két rendőrautó között és bekiabálom nekik, hogy "Vigyetek kórházba!". Ekkor már a sarkamban a méhraj, robogok le a hídon majdnem felborulok és csipkednek a méhek aztán egyszercsak áthaladok egy füstcsíkon és eltűnnek. Telefon jön megint, egy sávban meggyújtották a környéket így amögött biztonságos, amelyik méh át akar azon menni elpusztul (senki ne kérdezze miért). Mindenki sikítva rohangál illetve a füstsáv másik oldalán várakozik. Aztán olyan mozisan egy nő felsikolt, ott is jönnek. A füstcsík másik oldalán egy másik raj közeledik, mindenki őrült futásba kezd a legközelebbi épület felé, ami vagy kórház vagy egyetem, fene se tudja viszont van egy hatalmas előadóterme. Ajtó a tetején mindenki rohan, hogy megyünk itt is tovább ahogy eddig az épületen, aztán leérve nincs tovább, ez egy terem átjáró nélkül. Lent fent állok az egyik ablakban (elől hátul két hatalmas ablak) és látom ahogy a felső ablak felé jön a méhraj és az első része lekoppan az üvegről, az emberek sikoltozva menekülnek ki a teremből és az utolsó becsukja az ajtót, hárman maradunk, egy öreg nő, egy középkorú pasi és én. Halálravártan és megszólal a nő. "A szellőzőn úgyis bejutnak."

Ui.: Szervesen buktam... jövőre ismétlés.