Martini rossz!

Tegnap anyuék miután öcsémmel hazajöttek az edzéséről hoztak burger kinges kaját, mert most van ez a kuponakció és ilyenkor ilyenekre rávehető anya, na szóval hoztak és anyunak támadt egy ötlete, hogy esetleg bontsuk meg a martinit, egy pohár estére még jól esik. Elnyammogtam az este folyamán egy poharat most meg olyan fejfájásom van, hogy arra nincs szó. Áááá, lőjön le valaki! Még ha tényleg ivás lett volna azt mondom oké, de csak egy pohár... ehh...

Sok, nem tudom, segítség!

A helyzet változatlan.... folyamatos kimerültség, tanácstalanság, nemtudommivan életérzés. A pénztáras melót skipeltem, múlt hét csütörtökön minden szarság összejött. Elütöttem egy bankkártyát 40 perces jegyzőkönyv írás, egyetlen "mákom" az volt, hogy szegény vásárló egy türelmes tanárnő volt. A jegyzőkönyvezés közben rám uszítottak egy próbavásárlót, aki ugyan gyanús volt, de természetesen elnéztem a dolgokat, mert idegességemben kapkodtam. Ezek után 10 forint mínuszom is volt, szóval visszamondtam az eheti beosztást és átkértem magam árufeltöltőnek, mert az egy igen nyugodt munka és csak 5 forinttal kevesebb a fizetés, ami vicc. Mondjuk most sajog mindenem és fáj de majd hozzászokok, amint nem leszek ilyen satnya... 

Két nappal később

A helyzet változatlan. Valaki lőjön le, kérem. Ááááááá!

Fáj, sok, ááá

Ez az a pillanat mikor azt szeretném, hogy megálljon az idő és csak alvás, pihenés és nyugi legyen. Fáj a lábam, a hátam, a mindenem és holnap is meló és lenne dolgom és szervezkedés és G. beteg és ááá hangulat. Pedig még csak szeptember közepe van. Szépen nézünk ki....

Elmúlt hetek

Ez kérem szépen a nagy érdeműt egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon hosszú bejegyzés lesz. Hogy miért? Mert hetek óta húzom halasztom, hogy megírjam pedig mindig elterveztem, hogy hozzákezdek végre de mindig abba maradt, sőt, már ott, hogy akkor belép és új bejegyzés gombra kattint. Egy betűt se sikerült leírnom. Első körben a tábor utáni hangulat miatt, utána pedig sodródás, idegeskedés, tervezés, stb. De most írok, bizony ám. Na akkor menjünk szépen sorban.

1. Varázslatos tábor

Az idei újdonság volt a javából, először mentem hivatalos táborszervezőként. Készülés, idegeskedés, reménykedés. Volt itt minden, ami csak belefért abba a témakörbe, hogy úúúúúúúúúristen, szervező vagyok. Kapkodás, mérgezett egér, hullafáradtság. Rengeteg mindent nem úgy sikerült megcsinálnom, ahogy terveztem viszont a jövőre nézve már kidolgozott tervek vannak, hogy akkor mit rontottam el. Tanultam belőle stb. 

Viszont még mindig nem tudtam túllépni az utolsó este íratott 3 jó 3 rossz egyik megjegyzésén. Sok mindent vágtak már a fejemhez de azt nem hogy rosszindulatúan beszélek az emberekkel. Aláírom, hogy van egy stílusom ami miatt elsőre flegmának, hidegnek vagy ezekhez hasonlónak tűnhetek azok számára, akik nem ismernek. (javuló tendenciát mutatok, pár év és levetkőzöm ezt a stílust! :D) De rosszindulatúnak még nem tituláltak, főleg, hogy nem gondolom, hogy az volnék. Sok negatív tulajdonságom van, de konkrétan ez nem tartozik közéjük. Ehh, tényleg nem tudok túllépni rajta. Szóval ha bárkit megbántottam az kérem keressen és legalább hadd tudjam meg mikor érte a sérelem, hogy javíthassak rajta, hogy mást ne sikerüljön így megbántatnom, mert esküszöm, hogy nem direkt volt, bármit is mondtam vagy ahogy mondtam.

Az utolsó napról viszont inkább nem írnék. Sokan ismerik a véleményem, akik nem, azok pedig nem szeretnék ismerni vagy épp tojnak a fejemre így nem kiabálom világgá. A fórumon igazából úgyis leírtam. Ott megtekinthető. :D

Egyébként minden táborozónak köszönöm, nem emelek ki senkit külön, nem azért, mert köcsög vagyok (mint hiszik sokan), hanem mert nem szeretnék kihagyni senkit és azt se mondani, hogy na téged nem annyira kedvellek, mint a többit. Na szóval így egybe jó volt veletek eltölteni azt a 10 napot! :)

2. Egyetem

Fizetősre kerültem. Ebből itthon nem kevés veszekedés lett illetve tervezés és hasonlók. De mindegyik végén egy jött ki. Eltaktikáztam a vizsgafelvételt illetve egy lusta dög vagyok. Nem mintha taktika lett volna benne, inkább tömény halálfélelem a tanártól, de ezt valamiért anyám nem érti meg. Ilyen ez... A lustaságot pedig nem tagadom, az vagyok, de nem ennél a tárgynál. Jópár vizsgámat nem vettem komolyan, de ettől konkrétan olyan szinten tartottam, hogy hetekig tanultam rá és az utolsó pár napban már nem is aludtam csak pár órát annyira rettegtem tőle. Egy a lényeg, most kemény 1 darab tárgyam lesz illetve megyek vagy holnap vagy hétfőn tanszékvezetőhöz, hogy csókolom fogadja el a termelési gyakomat, hisz megcsináltam a nyári gyakot, ledolgoztam ingyen a 6 hetet, ne szórakozzon, hogy kérvényezzem külön majd télen és fizessem vissza a 30 szakmai ösztöndíjat, mert nem fog menni...

A laborban dolgozás pedig beindulni látszik csak most a munka hátráltat úgymond, mert 5 napból 3-4et dolgozom, max reggel tudnék bemenni, mert majdnem délben kezdek, de délelőtt senki sincs bent, így elég nehéz bármit megbeszélni velük... na mindegy. Valószínűleg még max 1-2 hétig tudok ennyit dolgozni aztán minden visszaáll a régi kerékvágásba és max 1-2 napra fognak hívni, ha egyáltalán hívnak majd. De eddig úgy tűnik a laborban nem felejtettek el. Sőt következő félévben a gyakos órán az egyik alkalom teljesen az enyém lesz, vezetésügyileg. Tehát elmélet, gyakorlat és tőlem tanulnak majd a kisdiákok. Ez azért különösen mókás, mert én vagyok a nagy bukott és én oktatom a kisebbeket. Ennyit az egyetemi oktatásról...

3. Munka

Mint feljebb írtam épp nagyban dolgozom. Ossan (nem írom le rendesen :D) áruház éppen átalakul, mármint azzá alakul egy régi és ott megy az árufeltöltés meg pénztáras leszek 20ától, mert hogy akkor nyit az új nevén és hétfőn már volt betanítás és bedobtak minket élesben a pénztárgép mögé. Ááá, kicsit sem voltam full ideges. De amúgy nem para annyira az a része, hogy tanulható, végezhető. Csak agyban totál lefárad az ember, mert ezerfelé kell figyelni és még tempósan is kell dolgozni. Majd a gyakorlat beleráz, jó kis muri lesz. Főleg ha pénztár hiány lesz az a fizuból jön le, amit ugyebár senki sem szeretne. Így se egy álomfizetés adnak. Hivatalosan 535 ft / óra de kézhez jó ha a 450-et kapjuk. És ebből lejön az alkalmassági ára plusz tüdőszűrőre is mennem kellett, szóval a tegnapi fizetés egy az egyben ugrott. De legalább meglesznek a papírok, hogy még nem vagyok elpatkolási fázisban. Tegnap pl beraktak a textilosztályra árut átrendezni. Szóval ha valaki arra jár a női sziluett, nagy méret és kiegészítő sor az egyik ott dolgozó és az én kezem munkája. :D A legdurvább, hogy 6 órát dolgoztam rajta... :D Beteges. Meglátjuk holnap mit adnak. Mert hogy holnap is megyek ám, bár cipőbe alig bírom rakni a lábam annyira fáj, de megoldjuk, nem para.

Plusz pénzkereseti lehetőségként elkezdtem Avonozni. Avon tanácsadónő lettem. Vicces dolog, már kerestem vele olyan 2500 forintot. :D A végén még lehet szép kis zsebpénzt is hoz majd, meglátjuk, meglátjuk.

4. G.

Mivel rendszeresen ide néz, ezért nem írok róla, csakazértsem. :P De a pillangók szállnak és szeretlek drága.

Totális csőd

Fogalmam sincs mi lesz.... Megbuktam szerves kém 3-ból. Priusszal indultam így nem volt hibázási lehetőségem. Csillagos 5ös kellett volna a 2eshez. Hogy miért volt priuszom? Mert harmadik tárgyfelvételnél tartok de csak másodjára voltam vizsgán és ez a tanár szemében a lustaság jele és a biztos szarok bele effektus, még véletlenül se a nem akartam semmi tudással odamenni vagy a nem volt több szabad hely a vizsgáin. Nem, csak én lehetek a hunyó. Tanszékvezető mit reagált? Hát ő szörnyen sajnál és a helyzetet is, de nem engedheti meg, hogy szakmai törzsanyag teljesítése nélkül elfogadja a szakmai gyakorlatom, ami előfeltétele a szakdolgozatnak, ami meg a záróvizsgának így egy plusz félévet rá kell húznom épp most töröm a fejem azon, hogy ne 400at csak 200at kelljen fizetni a plusz félévért, mert akárhogy számolok jobban megéri most költségtérítést bevállalni, mint msc-n, mert eddig csak 1 félévvel csúsztam ki, most már 2.... viszont most dőlt el, hogy rohadjon meg a biomérnök msc, nem csinálom tovább, elmegyek biotechnológusira, ha felvesznek.... mert az indul ősszel így nem itthon lábáztatás lenne egy félévig. Tényleg nem tudom mi legyen, tiszta hülye vagyok hogy így elrontottam, első vizsga alkalomra kellett volna menni nem pedig a végére hagyni és aztán mindig újra és újra próbálkozni hátha egyszer sikerül. De nem... be voltam szarva a tanártól. Hülye, hülye, hülye, hülye.

Oda a szerencse?

Hát nem nyertem meg a főnyereményt, még kettesem se volt, ehh. Tegnap meg kint voltunk G.-ék kertjében, ő grillezett, többiek össze-vissza én meg egész nap pihentem meg olvastam, most először. Jól esett, lett egy minimális színem pedig végig árnyékban voltam kb, most meg nincs kedvem dolgozni menni, mert fáj mindenem és ááá hangulat. Kezdek beijedni a csütörtöki vizsgától, tegnap tanulni kellett volna nem henyélni, de akkor jó ötletnek tűnt. Ehh...

Égszakadás, földindulás

Tegnap csak olyan durva vihar volt, hogy G.-vel beájultunk 10-11 környékén, de fél 1-kor én olyan lazán felpattantam ijedtemben, hogy G.-t is felkeltettem aztán hajnal 3-ig ment a sakkozás, hogy aludni kellene. Ja. De nem tudok. Még szerintem sose voltam úgy viharban, hogy felettem volt, mert villámlás után instant jött a dörgés és olyan hangosan, hogy csengett tőle a fülem. Végül nagy nehezen sikerült mégis elaludni, na de akkoris. Reggel nem is ment a korán kelés, 7:40-kor kaptam kávét amit megittam, aztán 8:10-ig visszaájultam. De szerencsére sikerült időben újraébredni és G. beért a munkahelyére én meg haza vánszorogtam, de tettem egy kitérőt a virágpiac irányába, mert miért ne. Hát kérem szépen ooooolyan szép virágok voltak pár száz forintokért, ha lett volna apróm tuti hozok haza. (sajna bankkártyát még nem fogadnak el a nénik :D) Negyedannyiba kerültek, mint a virágosnál és úúúúú. Szóval meglesz a hétvégi program majd legközelebbre. Most meg tanulni kellene, ja, kellene. ÁÁÁÁÁÁÁ!

Haldoklás lélektana, avagy holnap vizsgázok

Röpke egy nap alatt totál kikészültem a vizsgától... Eddig úgy voltam vele, oké, tanulni kell rá, de meglesz, aztán áttértem a pánikolásba majd a nem, nem akarom (1), miért nem tanultam többet?! (2) Csak még egy pár óra és nem lesz gond (3). Kész meghalunk, véééégem (4). Legfeljebb júliusban megpróbálok szakmai gyakorlatról egy napra elkérezkedni és vizsgázni menni. (5). Szóval ezzel a zárszóval elhúzok aludni, mert megint elkezdtem pánikolni.

Szar van a palacsintában

Az elmúlt 3 nap: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Hétfőn a nyakamba akartam venni a várost, egyetemet, hogy na majd most mindent jól elintézek, lett belőle 0 intézkedés, mert elaludtam, tököm tele hangulat, jó, hagyjuk másnapra. Kedden jött az idegbaj a köbön. Iskolalátogatási minden gond nélkül meg van, végzés idejét is átírták jövőév ilyenkorra, többet nem szórakozik a nyugdíjfolyósító, nincs para. Felbandukol a laborfelelős tanárhoz, hogy mennyire kötelező ez a jövőhét péntek. Hát nagyon, mert egyszerre 2 gyakorlat illetve minden csoportnak egyszerre így sehogy se pótolható, még méltányosságból se, mert 1 gyakorlatról lehet csak hiányozni, szóval agyfasz meg miegymás, mert én hülye marha állatja még október-november környékén rábólintottam anyámnak, hogy persze mennék idén síelni és ja, persze febr 4-10 között ráérek, hisz még csak első hét az egyetemen, nem para, akkor nincs oktatás, aha... Egy nagy ******t. És elkezdtem ezzel egyidejűleg anyázni magamra, hogy miért nem vettem fel tavaly, hisz előfeltételem megvolt, minek számolgattam azokat a nyomorult krediteket és az élelmiszer 2-nél szintén, mert idénre megszűnt ilyen formában ez a tárgy. Nincs, nyista, kaput neki. Szóval holnap megyek a to-s nénit zaklatni, mert a tanszékvezető semmi használhatót nem tudott a kérdésemre felelni. Slusz anyázhatni való van egy tárgy amit ősszel hirdettek, pedig most tavasszal kellett volna azon egyszerű oknál fogva, hogy az előfeltételét ősszel lehetett megcsinálni... így megint kimaradt, a tanszékvezető drága pedig arra a kérdésre, hogy mi van akkor ha ez az egyetlen tárgy hiányzik, akkor elenged-e nyári gyakorlatra annyit felelt, hogy a szakmai törzsanyagnak meg kell lennie és ez a tárgy 6. féléves. Köszike. Én is szeretlek, nem ezt kérdeztem. Felvetettem egy problémát, amire megoldás javaslatot vártam volna ha már az volna legalább félévente egyszer a feladatod, hogy érdemben segíts, mert évközben magasról nagy ívben. Ez már a ma esti marhaságok tetőzése volt. Tegnap még jött a nyugdíjfolyósítónál való 1 órás ücsörgés minek a végén közölte az amúgy tényleg kedves ügyintéző, hogy rossz kérelmet töltöttem ki, és egyébként is minek ide hoztam mikor ezt fel kellene egyszerűen pestre postáznom, ők itt maximum csak iktatnák és továbbküldenék ami csak plusz idő. Szóval a pesti ügyfélszolgálatosoknak innen is üzenem, hogy esetleg meg kellene hallgatni rendesen a kérdező problémáját és nem marhaságokat javasolni... mert ha előre szól, hogy nem kérelmet keresek a honlapon, mert ott nincs az a fajta ami nekem kell, hanem egy sima írásos kérelem elég, akkor már múlt héten el tudom küldeni az iskolalátogatásit, így meg most mire átfut és kiküldik majdnem március lesz.... -.- Ezek után már minden csak hab a tortán. 

Egyetlen jó dolog a G.-vel töltött nap volt. Este cherry-borozás, délelőtt lasagne sütés, délután punnyadás. És most már marhára nincs kedvem síelni menni.

Időben

Bírom anyámat.... Mindig reggel jut eszébe fontos dolgokat közölni, megbeszélni... pont akkor mikor abban a fázisban alszok (!), hogy még félórát hunyok aztán kelek és bedöntöm a kávét, hogy működhessek... erre felkelt és elvárja, hogy érdemileg reagáljak és meg is jegyezzem, hogy mit beszéltünk. Ehh....

Murphy

Február 10-e estére érünk haza a családi síelésből. 3 vagy 4 éve először közös családi lesz én meg balga nem néztem utána már novemberben, hogy az eddigi 3 év gyakorlata helyett nem február közepén indul a félév hanem már a hónap elején... pont a febr. 6-10-ei héten mikor én ausztriában játszom a supp-supp-ot. És mikor van kötelező jellegű névsoros vagy törlés a kurzusról megbeszélés, na mikor? Február 10. 11 óra.... -.- Most mehet a nagy kitalálósdi, hogy mi a fenét csináljak, mert az alapprobléma ott kezdődik, hogy nincs kinevezett gyakorlatvezető/felelős hanem egy rakat ember felsorolva. Na így találjam ki kihez menjek rimánkodni.

2011

2012 küszöbén ideje visszatekinteni az évre és összegezni a jókat, a rosszakat és tanulni belőlük. Valahogy úgy érzem jövőre tényleg megváltozik valami. Idén történt egy halom jó dolog velem ami ezt sugallja.

Ugyan év elején derült ki, hogy csúszok az egyetemen és ha egyáltalán felvesznek így mscre már spórolhatok a tandíjra, viszont azzal hogy csúszok kaptam egy kis időt a nyelvvizsga szóbeli részének megcsinálására, nem záróvizsga mellett kellett szenvedni vele, plusz tényleg nem leszek totális idegroncs, vagyis lettem úgy mint a többiek, hanem majd csak jövőre. :D Mondjuk kicsit sajnálom, hogy nem a többiekkel végeztem hanem egy tök ismeretlen bandával fogok, de azt hiszem jobb ez így.

Emiatt a tavaszi félévben volt egy kis időm magamra. Helyre ráztam azokat a dolgokat amiket eddig nem tudtam vagy amikre azt mondtam, igen, persze rendben vagyok. Tényleg azt érzem, hogy nem ugyanolyan, nem is leszek, de hasonló lettem, mint cirka 3 éve. És végre nem a totális depresszióban tocsogok, hanem élek. Rendbe hoztuk a barátságunkat D.-vel. Hetente legalább egyszer találkozunk és beszélgetünk és programot csinálunk meg közös blogot, amire most épp a kattanás megvan és ez tök jó. Végre a nyári táborban is úgy viselkedtem amilyen vagyok és nem csak árnyékként megbújtam a sarokban. És táborszervező lettem! Már gyűlnek a tervek és gondolatok, de még nincsenek meg a körvonalak így majd ha azok megjelenek eresztem rá őket a többiekre. De élvezem csinálni és ez annyira jó. Szóval barát és egó szempontból minden okés, köszönik jól vannak. Abbahagytam a hormonbogyókat így jövőre jön a diéta hegyek és a mozgás mindenekfelett. A karácsonyi nagyzaba alatt is fogytam, nem pedig híztam így azt hiszem jó döntés volt a bogyók abbahagyása.

Úgymond karrier szempontból is kezd körvonalazódni a merre hova irány. Kaptam D. által labormunkát amibe tavasztól rendesen belevetem magam, hogy legyen belőle valami is, ne csak lebzselés, de magamtól sose sikerült volna elérni. Valamint valamelyik nap az egyik ott lévő srác mondta, hogy esetleg képelemzőnek is elmehetnék, mert matekot szeretem, szakmámba vágó lenne az is. Szóval ezen az ötleten még rágódok vizsgaidőszakban, de utána lehet rákérdezek hogy megy ez. Szóval halad a szekér azt hiszem. És végre van munkatapasztalatom! Alig várom, hogy megjelenjen a fizetésem a bankszámlámon. Az első fizetésem. Éppen ideje volt már. De nagy lusta marha voltam, hogy eddig nem szereztem diákmunkát.

Család szempontból viszont nem tudom hogy állunk. Egyszerre van meg végre anyuval az összhang és esik szét az egész. Végre beszélgetünk és kb mindent elmond, ami még belefér az anya-lánya kapcsolatba és érdekli a véleményem és szüksége van a társaságomra! Legalábbis azt szűrtem le abból, hogy karácsony előtt egyfolytában hívott mindenhova. Vásárolni, nézelődni, rendelésre, mert egyedül volt én meg úgyis beteg. Lassan már betegesen hiányzik ha kimarad az esti beszélgetésünk, hogy milyen napod volt. Kedd este pl honfoglalóztunk Lóri ellen és olyan jól szórakoztunk, mert együtt játszottunk, mert rossz volt a net az én laposomon és annyit röhögtünk. Éjfél után mentem csak ki a szobájából, hogy akkor most már nem zavarok, hagyom őket beszélgetni. Máskor viszont a fejemhez vágja, hogy nem is élek ebben a családban, elvonulok, nem segítek. Szóval érdekes helyzet. Húgom meg katasztrófa. Annnnnyira kamasz, hogyha nem büntetnének érte már rég kidobtam volna az ablakon. Szerinte egy idióta családban él csak ő a helikopter természetesen, és nem hagyjuk kibontakozni, utáljuk, és egyébként is. A csak jót akarunk neki egyértelmű, hogy meg sem fordul a fejében. Ja és persze nem foglalkozunk vele és kihasználjuk, elnyomjuk. Az aranykarika lassan leesik az ujjáról és az önzőség netovábbja de természetesen mi vagyunk a szemetek anyuval. És ezt most már ki kellett írnom, mert lassan felrobbanok tőle. Napi szinten veszekedünk szinte, tök apróságokon, de emberi hangon nem lehet vele tárgyalni, csak magas c-n, persze ezt sérelmezi, hogy vele állandóan csak kiabálok. De ha egyszerűen másból nem ért? Ja bocsánat, ebből se. Na mindegy. Talán sikerül egy-két éven belül annyira megkomolyodnia, hogy beszélgetni is lehet vele. Persze azelőtt, hogy összehoz egy gyereket, mert ugyan fejben nem érett (a mai csitrik színvonala) de azért csinálná. Majd meglátjuk. Öcsém meg.. á hagyjuk.

G.... Egyre jobban szeretem és egyre jobban nincs szabadideje. Idén se voltunk sehol kettesben. Szinte már meg sem lepődök. Ez elég elkeserítő. Viszont felhozni se merem, mert bántásnak veszi, pedig nem annak szánom. Ha nincs kedve, se szabadideje úgy azt se tudom mondani, hogy megszervezek mindent csak jöjjön. Annyira szeretnék segíteni neki, hogy levezesse a stresszt de nem megy. Nem tudok vele azonosulni, mert engem még sose ért folyamatosan ennyi marhaság. És ez valahol kiakaszt, hogy segítenék és nem tudok. Ráadásul az életem se tudom mindig úgy szervezni, hogy ha véletlen szabadnapja van ugorhassak, hogy Vele legyek. Mennyire egyszerűbb lenne ha együtt laknánk. Akkor legalább a nap vége mindig biztos pont lenne és nem lenne bűntudatom ha le kell mondanom egy esetleges ott alvást vagy szabadnapját, mert közbejött valami vagy a másnapot nem tudnám rendesen megoldani. Tudom, hogy bántja és olyankor utál ha azért nem alszok nála, mert ő másnap korán kel, nekem meg csak pár órával később lenne dolgom, viszont a félházat vinnem kellene és hazamenni Tőle már nem lenne értelme majd vissza az egyetemre esetlegesen, így inkább itthon maradok. Most is olyan bűntudatom van, hogy nála aludhatnék, de beterveztem még egy csomó dolgot másnap délelőttre, mert úgy volt csak holnap megyek át, de ma délután hívott, hogy mi lenne ha, ezek után D. is, hogy összefutunk? És így már nem fért volna bele, hogy hazajövök, összedobom a félházat és átmegyek hozzá éjnek évadján. Áááááááá, nyugodtabb évet kérek jövőre. Szeretem, imádom, a mindenem, de ezt a mardosó érzést utálom. És így átolvasva annyira önzőnek tűnik már megint az egész meg olyan bezzeg ő megmondta, hogy majd jön az időszak, hogy rájövök nem éltem ki magam és lecserélem egy fiatalabbra, pedig nem. Nem arra vágyom, hogy állandóan menjünk és program hanem, hogy Neki jobb legyen és nyugodtabb és ezáltal az együtt töltött idő is minőségileg és mennyiségileg talán javulna, azt hiszem, mármint a javulást.

És azt hiszem inkább zárom az egészet, mert kezdenek összecsúszni a gondolatok. 2012 a változás éve lesz. Kezembe veszem végre a dolgokat és elérem a céljaim. Nem fogok több időt elvesztegetni!

Dögunalom, alváshiány

Reggel alig bírtam felkelni, de felkeltem, reggelit is vittem, éppen odaértem, futva érkeztem a buszhoz, de elértem. 9-en voltunk, 3 embernek volt meló, de maradt mindenki, mert úgy volt lesz meló. Az első egy órában volt is 7 embernek, aztán befejeztük a 4 emberes munkát. Így kb végigültük az egész napot, szenvedtünk és próbáltunk nem látványosan ásítani. Elment 7 óra semmittevéssel kb az életemből, de kerestem vele több mint 3 ezer forintot. 

 

Ezek után G.-nél filmnézés, pizzázás. A donpepe akciós winter pizzáján elvileg van sütőtök. Narancssárgának narancssárga volt a sajt, de tököt nem találtam, eltűnt. Pedig érdekelt volna milyen a tökös pizza, mert így csak sajtosnak tűnt egy kis zöldséggel (ruccola). Este haza, ellevés, ma meg úgy volt D.-vel találkozunk és kicsit lányos programozunk de elaludt. Így sztornó, 3ra meg laborba megyek. Végre vannak sejtek és lehet ápolgatni őket. De előtte elugrok szerintem nadrágot venni meg D. karácsonyi ajándék első felvonást. 

 

9 óra alvás után egész frissnek érzem magam az eddigi 4-hez képest, még. De tegnap G.-vel összebújva aludni jobb lett volna, de jöhettem haza 7-re, mert drága húgom és édesanyám táncsuliba mentek, mert utolsó óra meg ilyesmi, úgy hogy vasárnap mikor jégkorizni voltak elméletben húgom drága úgy összetörte a térdét, hogy járni alig bír. De azért ő most elment, végigülni. Én meg rohadhattam itthon bébiszitterként. Óó, je. Na mindegy, lassan tényleg össze kellene magam kapni és elindulni...

Idegbaj a köbön

Izgalmas volt a hét. Hétfőn annyira rá voltam "izgulva" a munka témára, hogy a 4 órás kelés olyan szinten lazán ment, hogy 2 perccel az ébresztő előtt magamtól ébredtem. Elértem a buszt, bejutottam, csoportvezető diák is meglett és érdekes nap volt. Kupakokat kellett lepattintgatni a selejtről, mert a kupakot egy az egyben újrahasznosítják, a selejt meg megy újraformázásra vagy valami ilyesmi. Utána meg felpakolás a szitába, hogy rányomja a szöveget a tubusra a gép. Szerencsére nem a selejt válogatáshoz lettem rakva, nem is láttam voltam, hogy mi miért selejt. Nap végére mozogni alig bírtam annyira fájt mindenem, kissé rossz volt a pakolási technikám, de úgy éreztem nap végére egész belejöttem.

Amennyire jónak mondható volt az első nap annyira szar volt a második. Tök ismeretlen arcok megint és egy hihetetlenül picsastílusú csoportvezető. Egész nap úgy beszélt velem, mint egy hülye gyerekkel, be-beszólogatott, de nem vettem magamra, újonc vagyok, biztos ez a módi. Egész nap alig volt munka így alibi söprögettünk, aztán kupakot kellett felrakni a tubusra, kézzel... nyomni nem tudtam így ütni kellett, remegett a kezem és bevérzett a végére de igyekeztem rendesen dolgozni, ahhoz képest megint jött a beszólás, oké, nem foglalkozom vele. De mikor nagy nehezen elindult a gép megint a felpakoláshoz álltam és ekkor jött a nap végére az utolsó csepp a pohárban. Odajött, hogy lassú vagyok haladjak gyorsabban. Válaszom, oké, igyekszem. Erre mint egy hisztérika elkezdte, hogy ne legyek ilyen flegma és egyébként is 3 ezer diák rendesen tudja csinálni, elfordultam fél percre, hogy egy új pakkot hozzak, mert előző elfogyott, erre odavág kettőt és egy mozdulattal feldobja az egész szalagra való mennyiségű tubust nagyképűen majd visszamegy a saját részéhez. Na itt húztam fel magam, hogy hát igazán bekaphatja. Azzal a technikával, amit csinált én nem tudom megcsinálni, egyszerűen beszorul az ujjam a tubusba és többet szenvedek az elrendezéssel, mintha belemarkolnék a dobozba és egy mozdulattal rendesen teríteném mindenféle rendezkedés nélkül. (ennek hátránya, hogy egyelőre még kimarad pár hely dobozcserekor) Na a lényeg a lényeg, hogy ezek után másfél óráig pattogtam, mint a mérgezett egér, hogy folyamatosan menjenek a tubusok, ettől és valószínűleg a méregtől olyan szinten túlpörgött a szívem, hogy a végén elájulni lett volna kedvem. Jelenléti ív aláírásról egész nap nem volt szó, pedig tegnap reggel ezzel kezdtük a napot. Csak annyi lett megkérdezve tőlem mi a nevem, hogy felírjanak. Hát érdekel ezek után, hogy hova írt fel. De az utolsó húzásával annyira felbaszta az agyam, hogy munka után elmentem a diákmunkás irodához, hogy akkor én holnap nem mennék, mert ezzel a csajjal nem tudok dolgozni, a miértre szépen válaszoltam, és úgy tűnik nem ez volt az első húzása, plusz ott végre aláírhattam a jelenléti ívet így ha nem az van, hogy a csaj közli semmit nem dolgoztam és nem kapnék emiatt fizut, papír szerint dolgoztam így kapok. Na majd januárban kiderül. Viszont így sokadik nap után nem tudom, hogy én reagáltam túl a dolgot, vagy tényleg olyan volt, hogy ezen az átlag ember felhúzza magát. No mindegy.

Ezek után szerda este vizsga, nem sikerült, megint, harmadjára. Viszont úgy tűnik annyira le voltam fáradva, hogy sírógörcsöt lazán produkáltam, tanár megsajnál és adott még egy esélyt, nem látott, pénteken menjek be és vizsgázzak újra, írásbeli vagy szóbeli, még majd kiderül, végül szóbeli lett és megadta a 2-est. Hülyetárgy letudva aminek semmi értelme és soha a büdös életbe használni se fogom a megtanultakat, a lényeg, a lényeg, hogy ezek után még fel is vették a vizsgát és beírták a jegyet, mert a végzősökkel együtt csináltuk, akiknek pénteken zárt a neptun, szóval happy és bódottság lett a hét végére. Gabinál alvás este, egy kisebb hiszti roham megint, de jó is a hormonbaj, most meg itthon ücsörgök és gyűrűk urát nézek, mert az jó. Hétfőn meg megint megyek dolgozni, de csak hétfőn így a hisztis picsát remélhetőleg elkerülöm. Adja az ég!

UPD: Holnap is megyek dolgozni. Dupla adag szerencse kell.

Winter is coming

Szar nap volt a mai. Ennyire tanulhatatlan tárgyam régen volt, és ennél bunkóbb tanárom is. Nem sok mindent tudtam írni, de a sokat és általában nagyon jót írók is csak 3-ast kaptak, erre én megkaptam, hogy kár volt rám papírt pazarolni. -.- Hát köszi szépen, tehetek én arról, hogy képtelen órát tartani, anyagot nem ad ki, amit megszereztünk az meg tömény marhaságnak tűnik, ezért képtelen voltam megtanulni rendesen? Ehh...

Mindennap sötét, borús idő van, semmi napfény, kezdek kiborulni. Nem sokat járok ki ha nincs dolgom, de legalább a napfény besüt az ablakomon olyankor, most meg semmi. Felkelni sincs kedve az embernek. Lefeküdni se, mert egyedül meg hideg van, aztán reggel meg elég meleg a takaró és nincs kedve kimászni onnan az embernek, patt helyzet. 

Na vissza kellene mászni tanulni, még mindig nem sikerült elkészíteni a jegyzőkönyvet, amiért lassan leharapják a fejemet. Laborban sem jártam múlt hét óta, mert ezen a héten mindig volt valami, hétfőn doki, kedden körmös, ma meg tanultam, holnap meg G.-vel találkoznék ha már szabadnapos.

Jelenlegi állapot

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ !!!

Véremet vették

Nem horrort reklámozok hanem csak épp így érzem a reggeli eseményeket. Reggel korán kelés, 3 pohár víz leerőltetése a torkomon és még így is össze voltak esve a vénáim, mikor anyám megpróbálta lecsapolni a vérem az éves vérvételhez. Miután meg lett 2 fiola, a 3. szenvedés, a 4.-be megint lett elég én meg végig az ágy jobb oldalán lévő vasalódeszkát bámultam vagy a belső szemhéjamat. Igen, rosszul vagyok a saját véremtől. Máséval semmi bajom, na de a sajátom... Brrr. 

Most meg nem bírom összeszedni magam, hogy bemenjek a laborba, mert a karom le akar szakadni plusz szédülök, de nem valószínű, hogy a vérveszteségtől, ha meg igen, akkor régen gáz van. De ááá, ez annyira szar, ennyitől rosszul vagyok?! Ráadásul anyám még ugyan kíméletes és pontos. Bele se merek gondolni mi lenne ha valami nővérkéhez kellene járni a vérvételi állomásra vagy hova és nem találná a fonnyadt vénám és karistolni a karomba a vénám után kutatva. Brrr... belegondolni is szörnyű. De attól a karom még fáj.

Más is rosszul van utána egész nap vagy csak én vagyok ennyire silány? Tisztára olyan érzés mintha nem lenne vér a fejemben, olyan könnyű, mindjárt elszállok, de azért lüktet a fejem és fáj és azt se tudom hol áll.

Megváltozott tervek

Nos nem jutottam el Mystery Gang koncertre, már megint. G.-nek nem volt kedve menni, meg előző este iszogatunk egyet a haverjaival így a szombat inkább alvásról szólt meg pihenésről, mert anyuval sikerült megegyeznem és felvitte végül öcsémet pestre, úgy volt, hogy moziba mennek de végül csak a Gellért-hegy környékén sétálgattak 2-3 órát. Cserébe jövőhéten tuti itthon leszek és vigyázok rá. 

Most meg azért dekkolok még itthon ahelyett, hogy G-t boldogítottam volna délelőtt megint 1-2 órára, mert úgy volt teregetnem kell, erre mosógépek üresek... bírom az ilyet. Ha tudom, hogy nem rakja be nem alszom még 2-3 órát, mert mosógépre várni unalmas és kényelmesebb addig aludni, na mendegy. Mindjárt kezdhetek készülődni, megyek szárazpróbázni vagy egyáltalán benézni a laborba, hogy akkor most mi van. Izgulok? Áá, dehogy, csak gombóc van a hasamban, a fene se tudja miért. A nincs kedvem semmihez érzés továbbra is megvan... de felkéne ma D.-t hívni, hogy akkor holnap egy angol óra? Mielőtt elfelejteném, hogy eddig mit vettünk át. Holnap reggel pluszban anyám megcsapolja a vérem. Asszem hamarabb is szólhatott volna, akkor az elmúlt egy hétben nem ettem volna zsíros dolgokat, hogy valami normálishoz közelítő értékeket produkáljak és ne kapjon szívrohamot. Majd meglátjuk, na de most irány készülődni, kezdődjön a nap.

Nem akarom!

Már megint kezdem érezni a szokásos őszi-téli-tavaszi-nyári semmihez sincs kedvem, hagyjatok elrohadni hangulatot. Már az is fizikai fájdalmat okoz, hogy az ágyból fel kell kelni reggel és emberekhez kell szólni. Még G. is néha az idegeimre megy, mondjuk ilyenkor észbe kapok, hogy nem vagyok noooormális. A tegnapi este volt a kiborulásé, ma az ááááááá nap. Délig bírtam a gyakorlaton ülni, az utolsó 20 percben már az asztalba vertem a fejem, hogy nem bírom, így hamarabb leléptem, cserébe a holnapi biofizkém előadáson figyelni fogok, becsszó. 

De valamivel le kellene magam kötni vagy felvidítani vagy nem tudom. Azt hiszem hiányzik egy barátnő, akivel állandóan beszélhetnék, programot lehet vele szervezni és egyáltalán létezik. Mert D.-nek megvan a saját baráti köre, F.-nek is és egyébként is utolsó féléves így tanul, Tesó felnőtt, családot alapít. Így belegondolva még sose volt olyan barátnőm, aki úgymond csak az enyém, mindig csak csapódtam valakihez vagy befogadtak valaki által egy társaságba vagy csak neten tudtunk leginkább beszélni és a személyes találkozások hiányoztak. Meguntam volna a sarokban ül és figyel státuszt? A fene... várhattam volna vele még pár évet, mondjuk amíg gyerekem lesz, aki óvodás korba lép és akkor már lehet haverkodni a többi anyukával. Amíg ovis voltam egy csomószor mentünk ismerősökhöz anyuékkal, aztán valahogy elkoptak. Felnőttként eltűnnek a barátok? Maradnak a néha összefutunk egy gyors csevejre alkalmak? Apu mindig azt mondta mikor költöztünk, hogy ne sírjak a gyerekkori barátok után, a felnőttkori barátokat úgyis az egyetemen fogom megismerni. Ha ez igaz valamit elrontottam.